Farigcsált emléktárgyak
IntarziakészÃtés akkor és most
Az elsÅ‘ világháború idején hadifogságba esett katonák – legyen szó akár a Krasznojarszkban Å‘rzött magyarokról, vagy az ostffyasszonyfai barakkváros orosz foglyairól – különbözÅ‘ foglalatosságokkal igyekeztek elviselhetÅ‘bbé tenni a lassan múló napok egyhangúságát.
A hadifoglyok számára több szempontból is hasznos idÅ‘töltésnek számÃtott például a faragással vagy berakással ékesÃtett különféle fa dÃsztárgyak készÃtése. Az eleinte emléknek szánt, unaloműzésbÅ‘l készÃtett dobozokat, cigarettatárcákat, sétapálcákat ugyanis alkotóik késÅ‘bb a környezÅ‘ lakossággal folytatott „kereskedelem” során élelmiszerre cserélték.
A múzeumbogár klubosok számára most azok az intarziadÃszes tárgyak voltak különösen fontosak, amelyeket a Savaria Múzeum Å‘riz, illetve amelyek a szombathelyen élÅ‘, mellesleg az intarziakészÃtésben is jeleskedÅ‘ Linka Sándor tulajdonában vannak.
Miután egy rövid vetÃtés során, illetve néhány eredeti darab segÃtségével Tóth Kálmán bemutatta a gyerekeknek a szóban forgó tárgyakat és készÃtésük körülményeit, indÃtékait, a résztvevÅ‘k megismerkedhettek az intarziakészÃtés menetével és alapvetÅ‘ fogásaival. A kézműveskedés felvezetéseként a vendégek, Linka Sándor és Varga Robin ismertették az intarziatechnika alapanyagait, eszközeit. Ezenközben a gyerekek már alig várták, hogy a szikéikkel darabolhassák a juhar, mahagóni, cseresznyefa furnérlemezeket. Hamar kiderült azonban, hogy az egyszerűnek tűnÅ‘ munkafolyamatok mennyi idÅ‘t, türelmet és kézügyességet igényelnek. Be kellett látni, hogy elsÅ‘ nekifutásra nem készülhetnek bonyolult mintázatú mesterremekek. Már csak azért sem, mert nem könnyű bánni a furnérlemezzel, még ha csupán 0,6 mm vastagságú is.
Az idÅ‘ jelentÅ‘s része az apró geometriai formák kivágásával, sablonba igazÃtásával, sóhajjal, de lankadatlan kitartással telt. Kinek jobban, kinek nehezebben ment a minta – azaz szaknyelven a terÃték – elkészÃtése. Linka Sándor, akinek mindenkihez volt egy-egy kedves, bÃztató szava, türelemmel irányÃtotta a gyerekek munkáját és kérdésekre is készségesen válaszolt.
A ragasztással hézagmentesen rögzÃtett terÃték összeállÃtásával a foglalkozás befejezÅ‘dött, ám valójában az intarziadÃszes tárgyak készÃtésének munkafolyamatai ezzel nem érnek véget. A továbbiakban a terÃtéket ráragasztják az ún. maganyagra, amelynek másik oldalára is furnérlemez kerül. A ragasztóanyag tartós kötése érdekében az Ãgy összeállÃtott „szendvicspanelt” présbe helyezik. Ezután következik a csiszolás, végül alapozó és fedÅ‘ lakkréteggel látják el a kész felületet. De ez a munka már nem bogaraink asztalára tartozik…
Az élményszerű ismeretszerzésre ezúttal is a „Barakkváros foglyai” cÃmű projekt keretében, az ElsÅ‘ Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság pályázati támogatásával nyÃlt lehetÅ‘ség.
Galéria