Hasonló volt a feladat a „Várom a párom” cÃmű játékban is, ám ekkor már Å‘skori tárgyakat ábrázoló kártyák segÃtségével társra is leltek a játékosok. Olykor meglepÅ‘ eredménnyel zárult egy-egy kör: Gyuri például egyetlen, nehezen megfejthetÅ‘ tulajdonság alapján azonnal megtalálta a partnerét.
A harmadik feladat együttműködésre épült. A kör közepére rendezett különféle eszközök, műtárgymásolatok feltételezett egykori tulajdonosának történetét igyekeztek közösen kitalálni az újsütetű párosok. ElképesztÅ‘ mesék kerekedtek az aratókésrÅ‘l, az aranyserlegrÅ‘l, a fényképezÅ‘géprÅ‘l, viasztábláról. A bÅ‘rtokban rejtÅ‘zÅ‘, fából készült fésű szintén megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Megoszlottak a vélemények arról, hogy vajon egy elÅ‘kelÅ‘ matróna, vagy egy kocsmárosné szedte-e ráncba vele rakoncátlan fürtjeit? A legyezÅ‘rÅ‘l viszont egyértelműen egy törékeny, piruló orcájú, báli ruhás grófkisasszony alakja sejlett fel a gyerekek elÅ‘tt. Nem kételkedtek abban, hogy a kardhüvely egy rettenthetetlen kelta harcos övén függött, és hogy a ládakulcs zsugori birtokosa nem lehetett más, mint egy tehetÅ‘s, de zsugori kovácsmester, aki egyetlen „vasat” sem adott volna ki hiábavalóságokra (lásd fésű).
Pedig még várt a vendégekre a Savaria Múzeum régészeti kiállÃtásainak rendhagyó megtekintése. A párok az elsÅ‘ játékban használt tárgykártyákról ismerÅ‘s régiségek eredeti „példányát” is fellelhették az idÅ‘labirintusban. A keresgélés során többek közt szó esett az újkÅ‘kori, ember alakú szobrocskákról és házakról, a velemi arany diadémról, a kora vaskori halomsÃrokról és a kelta pénzekrÅ‘l is.
A római kori teremben még egy utolsó keresÅ‘feladatra hÃvta Kami a csapatokat. Nagy sürgés-forgás árán bár, de mindenki rátalált a kézbe kapott műtárgymásolat eredetijére, vagy ábrázolására. A vidám foglalkozás emlékét közös selfikkel és csoportképpel is megörökÃtették a gyerekek.