Vasvári kirándulás beszámoló

A pácsonyi vasútállomástól a piros kereszttel jelölt útvonalon haladtunk déli, majd nyugati irányban. Nem mindig követtük az útjelet, hogy elÅ‘bb elérjük az ún. „római sánc” vonalát. E hosszanti védműrÅ‘l a kutatók megállapították, hogy valójában nem a római korban, hanem a 10. század második felében épült. A kb. 8 km hosszúságú erÅ‘dítés a Rába völgyétÅ‘l déli, délkeleti irányban húzódva Hegyhátszentpéter mellett éri el a Sárvíz völgyét. Valaha csupán egy helyen volt rajta átjáró: a Vaskapu Å‘rsége a Katonák útján haladókat ellenÅ‘rizte.
A sánc keleti oldalán, esetenként a tetején gyalogolva értünk el a kapuig, mert a lenti út helyenként sáros volt. Közben megint találkoztunk a jobbról befutó jelzéssel. Fél 10 körül megérkeztünk a Vaskapunál kialakított kellemes pihenÅ‘helyhez. Tízórainkat elfogyasztva tovább indultunk a Vaskapu tanösvényen, ahol többek között rekonstruált faházat, vaskohót láttunk.A parkerdÅ‘t elhagyva észak felé a zöld „L” majd a „zöld sáv” jelzésen haladtunk tovább. Itt szerencsénkre az utat kaviccsal feljavították, pár évvel ezelÅ‘tt az erdészei munkagépek kátyús nyomvonalában jártunk. Most is volt egy 300 méteres szakasz, amelyen bizony keresgélni kellett a kevesebb sarat. Vasvár alatt viszont öröm volt haladni és sikerült nagyjából eltávolítani a dagonya maradványait a bakancsunkról.Vasváron felmentünk a kilátóhoz, körülnéztünk a környéken a felhÅ‘k közül elÅ‘derengÅ‘ nap fényében, bár a levegÅ‘ meglehetÅ‘sen párás volt. Innen a Szentkúti kápolnához indultunk. Voltak, akik megmosakodtak a forrás vízében, többek elénekelték a régi magyar himnuszt, a Boldog Asszony anyánkat. Innen, közeledve a túra végéhez, a fából faragott Kálvária soron visszafelé sétálva a Csónakázó tóhoz értünk, majd a vasútállomásról a 12:25-kor induló vonattal hazautaztunk.

Galéria