Vasi Múzeumbarát Egylet

Évnyitó túra a Vas megye nyugati szélén

– kétszeri határátlépéssel

Természetjáróink Vas megye nyugati határszélén barangolva nyitották meg a 2018. évi túraprogramok sorát. Három faluban jártak, három templomot tekintettek meg, a Pinka patak mentén két alkalommal az osztrák-magyar határt is átlépték.

Vízkereszt napján, a reggeli órákban autóbusszal utaztunk Pornóapátiba. A falu neve valószínűleg a szláv Pernovo névből származik, az utótag az 1221-ben alapított egykori ciszterci apátságra utal. Az 1799-ben lebontott rendház helyén ma annak köveiből felépített, elhagyatott majorság árválkodik. A falu, amelyben nagyon sok német ajkú élt, a trianoni elcsatolást követően 1923-ban népszavazással került vissza Magyarországhoz.
Az első állomás a falu közepén található Árpád-házi Szent Margit templom volt. A középkori eredetű épület mai formáját az 1804. évi barokk, majd a 19. század végi eklektikus stílusú átalakítással kapta. A faszobrokkal ékesített főoltár festményét Dorfmeister István készítette. A harang, amely a néhai apátságból került ide, 1464-ben készült.
Utunk az apátság köveiből épült majorság lepusztult falaihoz vezetett. Innen kezdődött az igazi túra: irány Beled (Bildein)! Déli irányba haladva elhagytuk a falut, majd az országhatárt átlépve lekanyarodtunk a Pinka felé. Átgyalogolva a kis fahídon, a patak nyugati partján haladtunk, ahol megálltunk az elmúlt rendszer emlékét őrző, Magyarországról származó, eredeti magasfigyelő toronnyal ellátott vasfüggöny rekonstrukciónál. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a 2011-ben átadott Határvidék-élményösvény másik állomását, a labirintust sem. Némi bolyongás után sikeresen bejutottunk az útvesztő közepébe, – a kiút kicsivel könnyebb volt.Megérkezve a temetőhöz, ott pár percre megálltunk, majd felkerestük a falu Szent Vitus titulusú templomát. Szerencsénkre a kapu nyitva volt, így belülről is megtekinthettük az 1968-ban restaurált templomot. Egy helyi lakos megkért minket, hogy távozás után csukjuk be az ajtót. A takaros falun végighaladva kiértünk az országútra. Más út nemigen lévén, azon haladva megint elértük az államhatárt Szentpéterfánál. Megállapítottuk, hogy a Google térképén még látható néhai határépületnek már csak az alapjai vannak meg.
A Communitas Fidelissima (Leghűségesebb Község) címmel kitüntetett Szentpéterfán, utunk utolsó állomásán, először a temetőt kerestük fel, majd a sírkert mellett emelkedő templomban előadást hallgattunk a falu történetéről. A dokumentumok tanúsága szerint már az 1200-as évek elején állt itt egy Szent Péter titulusú istenháza. 1735-ben a régi, időközben átépített templom leégett, csak a gótikus szentély és a sekrestye vészelte át a tűzvészt. Az újjáépített templomot barokk boltozattal látták el, a berendezéseket Ausztriából hozták. Falain Szent Péter életének eseményei láthatók.Ezzel kirándulásunk véget ért. A 65 fős társaság nagyobb része a helybéli Gorica vendéglőben, Rábai Péter szervezésének köszönhetően, megebédelt. A buszindulásig az időt baráti beszélgetéssel, tervezgetéssel töltöttük el.
Reméljük – sőt teszünk is érte! –, hogy a 2018. évre tervezett egyleti természetjáró programban szereplő 28 (!) túra az évadnyitóéhoz hasonló jó hangulatban és érdeklődés mellett valósuljon meg!

Galéria

Nálunk mindig történik valami!

Tudja már ezt 1574 hírlevelünkre feliratkozott ember.
Ha érdekelnek a programjaink, táboraink vagy csak bepillantanál egyletünk mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »