Randevú a Mikulással

Már a Kőszeg felé zakatoló vonaton akadt néhány „nagymamát kísérő” gyermek, de Kőszegen is csatlakoztak hozzánk ifjabb és korosabb mikulásvárók. A több mint 30 fős csapat Rábai Péter vezetésével indult el a Hétforráshoz. Az idő egy kicsit csípős volt, de alkalmas a túrázásra. A hegyekben fehérlő kisebb-nagyobb foltok még emlékeztettek a pár nappal korábbi havazásra.
A várost elhagyva a kék kereszt jelzésen mentünk fel a Kincs-pihenőig. Útközben rövid időre megálltunk a 800 éves gesztenyefa maradványai előtt, majd egysoros vonalban, ügyelve, nehogy belecsússzunk az árokba, a szurdok oldalán felkaptattunk a Napos-tetőre és a Szálasi bunkerhez érkeztünk. Innen hamarosan elértük a Kincs-pihenőt. Az erdei büfé ekkor még zárva volt, így továbbindultunk a kék sávon a Hétforrás felé.
Elérve úti célunkat előkerültek a csomagokból a szendvicsek, „érmelegítők”. Kisvártatva feltűnt a fák közt az éppen arra tartó Télapó. Miután a jeges hó csúszóssá tette az utat és a lépcsőt, néhány segítőkész túrázó elébe sietett. El is kelt a jó öregnek a figyelmesség, hiszen jókora puttony nyomta széles vállát. Bár inkább a kisebbek köszöntötték az érkezőt verssel és énekkel, azért a nagyobbacska gyerekek is kaptak szaloncukrot.Ahogy illik, az ajándékosztás végén megvendégeltük az útnak induló Mikulást egy kis lélekmelegítővel. A pihenő után csapatunk is felkerekedett. Mire a Kincs-pihenőhöz értünk, addigra kinyitott a büfé. Bizony jólesett a forralt bor, a meleg tea. A lefelé vezető úton a hosszú lövészárkon át mentünk le a városba. A túra a vár északi oldalán, a Poncichter borozóban ért véget, ahol zsíros kenyér és forralt bor várta a megfáradt gyalogosokat.

Galéria