Utazás a zöld villamoskocsin

A 20. század elsÅ‘ felének divatja szerint öltözött hölgyekkel és urakkal, elsÅ‘ világháborús bakákkal, svájcisapkás szakikkal, bÅ‘rkabátos „elvtársakkal”, trapéznadrágos hippikkel is találkozhatott, aki a vasi megyeszékhely FÅ‘ terén töltötte szabadidejét ezen a délutánon.

A járókelÅ‘k kíváncsiskodó kérdésére: „Mégis hová tart e vegyes gyülekezet?” – egy fardagályos vizitruhában tündöklÅ‘ hölgy emígyen válaszol: „A Zöldfa vendéglÅ‘höz! Önök talán nem értesültek a közelgÅ‘ eseményrÅ‘l? Tartsanak velünk!”
Az érdeklődők arcán zavart mosoly suhan át. Ekkor rikkancsok harsány kiáltozása hallatszik:
– Óriási szenzáció!
– Ha ezt a régi szombathelyi polgárok látnák!
– Itt a Vasvármegye legfrissebb száma! 30 fillér az ára!

A „néhai” villamosvasúti elkerülÅ‘nél, a FÅ‘ tér nyugati oldalán, szépszámú érdeklÅ‘dÅ‘ várja a tömegközlekedési eszköz érkezését. Két jó munkásember nagy körülményességgel elhelyezi a megfelelÅ‘ helyen a megállót jelzÅ‘ fémtáblát. Egy ügyefogyott fényképész sertepertél a helyszínen: hosszasan bíbelÅ‘dik a háromlábú faállvánnyal, amelyre végül csak sikerül rácsavaroznia a rakoncátlankodó harmonikás fotómasinát. Éppen idejében, mert csilingelve, zötyögve begördül a zöldre festett jármű. Nem csalás, nem ámítás: az elsÅ‘ szombathelyi villamoskocsikat zöld színűre festették.A tömeg éljenzése csak akkor csitul, amikor szólásra emelkedik a város elöljárója, hogy méltassa a történelmi eseményt, amely Szombathelyt pórias jellegébÅ‘l kiemelte. „A modern város megalkotásához nem kell teremtÅ‘ zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezÅ‘knek együttműködÅ‘ akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon."
Szavait a közönség élénk lelkesedéssel fogadja. Sokan azonnal megváltják menetjegyeiket, hogy a kocsi ablakából integethessenek irigykedÅ‘ ismerÅ‘seiknek. A rend kedvéért a V.E.M.R. (Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság) frakkos alkalmazottai ismertetik a menetdíjszabást és az utasoktól megkövetelt viselkedési normákat (pl.: a villamoson tilos köpködni).Eközben a kalauznÅ‘ nem csak jegyeket lyukaszt, de készségesen útba is igazítja a „bizonytalankodó utast”, akár a századforduló (ti. 19–20. század), akár az 1960-as, ’70-es évek hangulatát idézÅ‘ öltözéket visel az illetÅ‘. Az esemény idÅ‘utazás jellegét egy idÅ‘közben bepöfögÅ‘ oldalkocsis motorkerékpár, és számos, lábbal hajtott vasparipa megjelenése erÅ‘síti.
A fényképész (modern kori „kollégáival” egyetértésben) csoportkép elkészítésén fáradozik. Nagy nehezen sikerül összerendezni a nagyszámú, – és az esemény jelentÅ‘sége okán felhevült – tömeget. Még jó néhányan szeretnének jegyet váltani, de erre már csak a vasútállomás irányában található „megállóknál felszállva” van lehetÅ‘ség.
Az indulás előtt dr. Kalocsai Péter még egy rövid történeti összefoglalóval búcsúzik (óh, bájos képzavar!) az emlékek remíze felé csilingelő villamostól.

Galéria

Kapcsolódik:

Éhen Gyula polgármestert alakító Spiegler Tibor beszéde ITT olvasható.