A járókelÅ‘k kÃváncsiskodó kérdésére: „Mégis hová tart e vegyes gyülekezet?” – egy fardagályos vizitruhában tündöklÅ‘ hölgy emÃgyen válaszol: „A Zöldfa vendéglÅ‘höz! Önök talán nem értesültek a közelgÅ‘ eseményrÅ‘l? Tartsanak velünk!”
Az érdeklődők arcán zavart mosoly suhan át. Ekkor rikkancsok harsány kiáltozása hallatszik:
– Óriási szenzáció!
– Ha ezt a régi szombathelyi polgárok látnák!
– Itt a Vasvármegye legfrissebb száma! 30 fillér az ára!
A „néhai” villamosvasúti elkerülÅ‘nél, a FÅ‘ tér nyugati oldalán, szépszámú érdeklÅ‘dÅ‘ várja a tömegközlekedési eszköz érkezését. Két jó munkásember nagy körülményességgel elhelyezi a megfelelÅ‘ helyen a megállót jelzÅ‘ fémtáblát. Egy ügyefogyott fényképész sertepertél a helyszÃnen: hosszasan bÃbelÅ‘dik a háromlábú faállvánnyal, amelyre végül csak sikerül rácsavaroznia a rakoncátlankodó harmonikás fotómasinát. Éppen idejében, mert csilingelve, zötyögve begördül a zöldre festett jármű. Nem csalás, nem ámÃtás: az elsÅ‘ szombathelyi villamoskocsikat zöld szÃnűre festették.
Szavait a közönség élénk lelkesedéssel fogadja. Sokan azonnal megváltják menetjegyeiket, hogy a kocsi ablakából integethessenek irigykedÅ‘ ismerÅ‘seiknek. A rend kedvéért a V.E.M.R. (Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság) frakkos alkalmazottai ismertetik a menetdÃjszabást és az utasoktól megkövetelt viselkedési normákat (pl.: a villamoson tilos köpködni).
A fényképész (modern kori „kollégáival” egyetértésben) csoportkép elkészÃtésén fáradozik. Nagy nehezen sikerül összerendezni a nagyszámú, – és az esemény jelentÅ‘sége okán felhevült – tömeget. Még jó néhányan szeretnének jegyet váltani, de erre már csak a vasútállomás irányában található „megállóknál felszállva” van lehetÅ‘ség.
Az indulás elÅ‘tt dr. Kalocsai Péter még egy rövid történeti összefoglalóval búcsúzik (óh, bájos képzavar!) az emlékek remÃze felé csilingelÅ‘ villamostól.
Galéria
Kapcsolódik:
Éhen Gyula polgármestert alakÃtó Spiegler Tibor beszéde ITT olvasható.