Kistolmácsra érve, rövid pihenő után jó kis kaptatón szuszogtunk felfelé, a kék jelzésen. Erről letérve egy pincesoron haladtunk tovább. A sok szép, rendbe szedett pince között néhány, fából és sárból összeeszkábált öreg épületet is láthattunk, amelyeket az idő vasfoga erőteljesen kikezdett. Az út végén fából ácsolt, magas kilátóhoz értünk fel, ahonnan széttekintve a tiszta időben a horvát hegyek sziluettjei is kibontakoztak a távolban.
A délutáni órákban visszaindultunk Bázakerettyére, a szállásunkra. Akadtak, akik az út egy részét a településig kisvasúttal tették meg. Akik a túrát végig gyalog teljesítették, 15 km távolságot és 280 méter szintkülönbséget tettek meg.
Az esti program első eleme a vacsora – burgonyaleves, tepertős túrós csusza – volt a közeli Kerettye étteremben. Estebéd után felmentünk a dombtetőn álló kultúrotthonba, ahol Zsolt igaz lokálpatrióta módján, régi fényképekkel illusztrált, rendkívül érdekes vetítéssel bemutatta az egykor „amerikai típusú munka-városként” emlegetett település történetét.
Összegezve tagtársaink véleményét, jól sikerült két napos kiránduláson vehettünk részt. Túra is akadt benne, sőt színvonalas helytörténeti ismertetés Bajzik Zsolt jóvoltából, amelyért külön köszönet jár. A szállás megfelelő volt, strandolásra is nyílt lehetőség a rekkenő hőségben, nem feledkezve meg a hűtőfolyadék pótlásról, amely rendben és igény szerint megtörtént.