Vaskori halomsírok nyomában

Emlékeztek még a hétfőn készített orsóra? A díszes orsógomb használat készre szilárdult időközben. Éppen jókor, hiszen délután Bukitsné Janzsó Ildikó és Andi bemutatta, hogy is kell a gyapjúból finom fonalat fonni. Először azonban ki kell fésülni az alapanyagot, s csak ezután kerülhetett sor a sodrásra. Egy kis bejáratásra szükség volt ugyan, de aztán úgy pörögtek az orsók, akár a búgócsiga.
Ez idÅ‘ alatt szépen pipálta a füstöt és a lángot a vaskohó. Bár annak ellenére, hogy „a kemencéknél húsz fúvó fútt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fuvalmuk” (Iliász, XVIII. ének), csak elenyészÅ‘ mennyiségű fémet sikerült kinyerni a rossz minÅ‘ségűnek bizonyult gyepvasércbÅ‘l.
A felforrósodott hangulatban egy kis borzongásra nyílt lehetőség még ezen a napon, ugyanis a kelta temetők titkairól hangzott el előadás. Dr. Tóth Gábor antropológus saját kutatásainak eredményeiről számolt be a gyerekeknek.
Csütörtökön Vaskeresztesre kirándultak táborozók. Kerékpárra pattanva jutottak el úti céljukhoz, majd megmászták a Nagyvilágos-hegyet, ahol Ilon Gábor kalauzolásával megszemlélték a halomsírmezőt. A 7. századi nekropolisz egyik halmának tövében megpihenő régészpalánták Anna tolmácsolásában Homérosz veretes sorait hallgatták:Szólt; s azok úgy is tettek, amint kívánta Akhilleusz:
lángszinü borral eloltották legelőbb is a máglyát,
hol csak a tűz égett, s az mély hamvába leroskadt;
majd a szelíd társnak hószín csontját zokogás közt
szedték össze arany csészébe, s a hájba takarták;
majd sátrukba helyezve, befedték szép puha gyolccsal;
sírhelyet is kerekítettek, megvetve alapját
körben a máglya körül, s oda hordták össze a földet;
majd, miután a halom már állt, elmentek.

Galéria