Emlékeztek még a hétfÅ‘n készÃtett orsóra? A dÃszes orsógomb használat készre szilárdult idÅ‘közben. Éppen jókor, hiszen délután Bukitsné Janzsó Ildikó és Andi bemutatta, hogy is kell a gyapjúból finom fonalat fonni. ElÅ‘ször azonban ki kell fésülni az alapanyagot, s csak ezután kerülhetett sor a sodrásra. Egy kis bejáratásra szükség volt ugyan, de aztán úgy pörögtek az orsók, akár a búgócsiga.
Ez idÅ‘ alatt szépen pipálta a füstöt és a lángot a vaskohó. Bár annak ellenére, hogy „a kemencéknél húsz fúvó fútt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fuvalmuk” (Iliász, XVIII. ének), csak elenyészÅ‘ mennyiségű fémet sikerült kinyerni a rossz minÅ‘ségűnek bizonyult gyepvasércbÅ‘l.
A felforrósodott hangulatban egy kis borzongásra nyÃlt lehetÅ‘ség még ezen a napon, ugyanis a kelta temetÅ‘k titkairól hangzott el elÅ‘adás. Dr. Tóth Gábor antropológus saját kutatásainak eredményeirÅ‘l számolt be a gyerekeknek.
lángszinü borral eloltották legelőbb is a máglyát,
hol csak a tűz égett, s az mély hamvába leroskadt;
majd a szelÃd társnak hószÃn csontját zokogás közt
szedték össze arany csészébe, s a hájba takarták;
majd sátrukba helyezve, befedték szép puha gyolccsal;
sÃrhelyet is kerekÃtettek, megvetve alapját
körben a máglya körül, s oda hordták össze a földet;
majd, miután a halom már állt, elmentek.