Ezt követően a sors istene – azaz annak szolgálatában Tóth Kálmán (Kami) – a vaskor kultúráiról elnevezett csoportokba sorsolta a megjelenteket. A résztvevők ettől kedve a hallstattiak, szkíták és kelták neve alatt vettek részt a különböző foglalkozásokon. Az első csoport Ágoston Eszterrel (Sztellyvel) feltérképezte, illusztrálta a mitikus lényeket sem nélkülöző ősi világot. A skanzen egyik szegletén Kántor Orsolya (Orsi) tanácsait követve, saját népük motívumaival ellátott karkötőket készítettek a csapatok. Kami a szlovén ház hűvös konyháját vetítőteremmé alakítva Kronosz birodalmába vezette be a hozzá érkezőket.
Ilon Gábor régész előadása Rómer Flóris, báró Mikse Kálmán, Mozsolics Amália és Bándi Gábor munkásságáról szólt. A hallgatóság bepillantást kapott a régészeti kutatómunka műhelytitkaiba is. Ez alatt a szomszédban díszes orsók készültek Szabóné Lesch Andrea (Andi) vezetésével. A munkát fűrészelés, farigcsálás zajai kísérték. Mindenki tudta: a fonalfonáshoz szükséges ügyes kis eszközre az elkövetkező napokban még szükség lesz!
Az előadóteremben Ilon Gábor a Vas megyében feltárt vaskori leletekről vetített. Elindult a terepmunka is: Várnainé Balogh Beáta tanár, régésztechnikus vezetésével elkezdődött az ásatás. A feltárás célja az volt, hogy valódi régészeti módszerekkel felszínre hozzák a néhány évvel korábban, a népvándorlás kori tábor idején épített kohók és kemencék maradványait.
Még ezen a napon sor került a szénégető boksák bontására. Kisült, hogy nem túl sok faszén keletkezett e rövid idő alatt. A negatív eredmény is eredmény – mondta egy kis táborlakó: abban segít, hogy legközelebb jobban sikerüljön! S hogy ez alatt mivel foglalatoskodott a harmadik csapat? Megtanult szádfával szőni. Ha pedig a „szád megfelelően járt”, akkor gyönyörű öv, karkötő vagy kulcstartó készült a színes fonalakból.