Vajon merre haladt 120 éve a mai tömegközlekedési eszközökhöz képest kicsinek tűnő, zöldre festett jármű? Útjának feltérképezésére a múzeumbogarak Tóth Kálmán múzeumpedagógus és Tóth Tamás tárlatvezető kalauzolásával vállalkoztak. Okos telefonnal (egy lépést se nélküle!), az 1898-ban készített várostérképpel és korabeli városfotókkal felszerelkezve arra adták a fejüket, hogy végigjárva az első villamosok útvonalát, megkeressék az egykori megállókat.A vonalbejárás a vasútállomástól indult. De nem ám a mai épülettől, hanem a Széll Kálmán utca végétől. 1897-ben ugyanis itt magasodott – de vidékies küllemét tekintve inkább „alacsonyodott” – a vasútállomás régi felvételi épülete. A korabeli térkép tanúsága szerint Szombathely nyílegyenes „Andrássy útja” sem volt még kiépített. Az oktogon (ma 56-osok tere) például üresen, házak nélkül várta, hogy eljöjjön az 1905. esztendő, amikor majd Trummer János ácsmester saját tervei szerint felépíti bérházát, a tér első épületét.
Essék szó a Vasmegyei kaszinóról (4. megálló)! A szép épület ma már nincs meg, illetve a MÁV székház bővítésekor beépítették annak új szárnyába.
A kaszinótól az 5. megállóig (Sabaria kávéház) csupán 150 métert döcögött a villamos. A Fő térre bekanyarodva a Pollák kávéháznál (6.), majd a Széchenyi utca felé haladva a premontrei rendháznál (7.), végül a püspöki elemi iskola előtti végállomásig még a színház és városháza közös épületénél cserélhette utasait.
A múzeumbogár klub villamosvonal-bejárói egy okos telefonos applikációt használva összevetették a megállók egymástól mért távolságát a szakirodalomban szereplő adatokkal. A 90 m körüli eltérés nem írható a modern technika kárára: a teljes pályahossz tekintetében mutatkozó mínusz annak tudható be, hogy a séta során a sínpálya kanyarulatainak ívét nem lehetett pontosan követni.