Nincsenek zárt ajtók!
Múzeumbogár klubosok a hadikiállÃtáson
Noha dr. Smidt Lajos első világháborús gyűjteményének egyes darabjain már korábban átrágták magukat a múzeumbogarak, most mégis csillogó szemekkel néztek körül az Aréna utcában, ahol a relikviák időlegesen helyet kaptak.
FÅ‘tt a fejük, de nem a melegtÅ‘l, hanem a gondolatoktól és a kérdésektÅ‘l a tárlatot szemlélve. Benyomásaikat cédulákra jegyezték, majd átnyújtottak Tóth Kálmánnak, aki ügyesen megkeverve vissza is adta azokat nekik, rendszerezés céljából. A csapatmunkát követÅ‘en Tóth Tamás tárlatvezetÅ‘tÅ‘l kaptak választ kérdéseikre. Megtudhatták, hogyan változott a hadikiállÃtások tematikája a Nagy Háború kezdetétÅ‘l, szó esett a szombathelyi 83-as gyalogezred tragikus veszteségeirÅ‘l. A tárlat külön fejezete mutatja be a hadigondozást. Itt a lányok felpróbálhatták Kourim Gizella nÅ‘vér egyenruháját, miközben hallhattak arról, hogy az egészségügy mennyire nem volt felkészülve a sok sebesültre. De nehéz helyzetben volt a hadirokkant is, hiszen ahhoz, hogy felgyógyulása után kenyérkeresÅ‘ foglalkozáshoz jusson, átképzésre volt szüksége.Egy-egy műtárgy, vagy fotó tüzetes szemrevételezése után azt a feladatot kapták a háromfÅ‘s csoportokba osztott bogarak, hogy jelentsék be leletüket telefonon dr. Smidt Lajosnak (azaz a doktort alakÃtó Tóth Kálmánnak). A gyerekek lelkesen beleélték magukat a szerepbe, miközben a szakértÅ‘ orvos firtató kérdéseire felelve, emlékezetükben kutatva, vagy rajzolt vázlatuk alapján felidézték a tárgyak, dokumentumok jellemzÅ‘it. A még precÃzebb leÃráshoz Smidt doktortól szakirodalmat is kaptak. A legtöbben aztán – a gyűjtÅ‘ finom célzásainak engedve –a múzeumnak adományozták háborús ereklyéiket.