A csobánci túra krónikája

Íme a javasolt (és kipróbált) útvonal, a „kiegészítő programokkal”: Gyulakeszi, Csobánc csúcsa mintegy 200 méternyi kaptatóval, a csobánci vár, majd leereszkedünk a kialudt vulkán keleti oldalán, elmegyünk Tapolca-Diszelig, utána Tapolca felé fordulunk, kis séta a tapolcai malom tó körül, egy tányér gulyásleves az állomás melletti kocsmában, és hazaindulás vonattal. Május első szombatján 19-en szálltunk fel a Tapolca felé induló vonatra. A tapolcai állomásról átsétáltunk a buszpályaudvarra, majd a Balatonhenyére induló busszal utaztunk tovább Gyulakeszire. Innen indult a gyalogtúra.
A Csobáncot nyugat felől közelítettük meg a zöld sáv jelzésen, amely a hegy oldalában rácsatlakozott az OKT vonalára. Útközben lekerült rólunk a kabát, ingben kaptattunk fel a várromhoz. Innen „körbecsodálkoztunk” a Tapolcai-medencére, a tanúhegyekre, a Balaton csillogó víztükrére. Négy társunk itt elvált tőlünk, ők átmentek a Szent György-hegyre. Mi 15-en, felérve a csúcsra, tetemes pusztítást végeztünk az elemózsiás csomagjaink tartalmában, majd a szokásos csoportkép elkészítése után elindultunk lefelé a hegy keleti oldalán. Itt a meredek hegyoldal, guruló kövek, tüskés bokrok alaposan próbára tettek bennünk. Azért egymást segítve leküzdöttük az akadályokat, majd a hegyről leérve Diszel falucska központjában megpihentünk.
Még pár kilométer gyaloglás és megérkeztünk Tapolcára a Malom-tóhoz. Nagy meglepetésemre a vízimalom kerekét megjavították, (pár éve már jártam itt) és forgott rendesen. Eszembe jutott: anno 1967-ben, amikor ebben a városban katonáskodtam, vegyivédelmi ruhában, csizmában tisztogattuk ki a tó lefolyójából a szemetet, a köveket. Ma itt hangulatos hidacskát, gyönyörű parkot talál az ember. Az óriás halak, kis fahíd, a tó körüli hangulatos házakban való gyönyörködés után elhaladtunk a „Négy évszak” szobor kompozíció mellett, a városka közepén a „Kis királylányt” is megcsodáltuk, és irány a vasútállomás. Hazautazás előtt a betervezett gulyás elfogyasztására is sor kerülhetett.

Galéria