A Hallstatt-korról egy korábbi múzeumbogár klubfoglalkozáson már szó esett. A mintegy 3 és fél évszázadon át virágzó műveltség régészeti leletekre alapozott megismerését terepszemle helyett jobb hÃján fotók vizsgálatával és magyarázatával kezdték a múzeumbogarak.
A Hallstatt-kultúra Közép-Európa első egységes anyagi műveltsége volt, területe Kelet-Franciaországtól a Dunántúlig, Skandináviától az Alpokig terjedt. Magas szintű technikai tudásról tanúskodó bronz és vaseszközeik, kerámiaedényeik a korabeli kereskedelmi útvonalakon Európa távolabbi területeire is eljutottak.
JellemzÅ‘ a vezetÅ‘réteg temetkezési szokása: a holttestet elégették, a sÃrkamra fölé hatalmas földhalmot emeltek. A gyerekek által elemzett régészeti helyszÃnrajzokból kiderült, hogy a tehetÅ‘sebbek eme sÃrépÃtményeibe fegyvereket, kerámiatárgyakat, ékszereket, olykor lovat, mi több szekeret is elhelyeztek. ValószÃnűleg e szekéren tette meg az elhunyt az égetÅ‘hely felé tartó utolsó útját.
A hamvak számára készÃtett egyes kerámiaurnákon szereplÅ‘ stilizált ábrázolások jelentése vitatott. Lehetnek életbÅ‘l vett jelenetek, elbeszélések, mÃtoszok, vagy akár a halott búcsúztatásának rÃtusát is bemutathatják. Megjelenik rajtuk a szövés-fonás, tánc, áldozatbemutatás, vadászat.
Számos különleges tárgyat, például lábbelit dÃszÃtÅ‘ aranylemezeket, kürtöt, bronzlemezekbÅ‘l összeállÃtott, kerekekkel ellátott heverÅ‘t is láthattak kivetÃtve a múzeumbogarak. Ez utóbbiak Hochdorfban kerültek napvilágra.
A korábbi bécsi kirándulások alkalmával tapasztalhattuk, hogy a császárváros Természettudományi Múzeuma milyen gazdag Hallstatt-kori kincsekben. De elég csak pár lépést tenni a Savaria Múzeum kiállÃtásában, hogy megtekinthessük a vaskeresztesi halomsÃrok leleteit, amelyek szintén e korszak hagyatékát Å‘rizték meg számunkra.