A lovagteremben huzamosabban idÅ‘ztünk, hiszen Takács Zoltánt idézve: „Pénteken délután a múzeumigazgató arról beszélhet, amirÅ‘l csak kedve tartja.” És – mindannyiunk örömére – házigazdánk a hazai barokk falfestészet ezen egyedülálló alkotását választotta ki arra, hogy hallgatóságának figyelmét mélyebb ismeretekkel és közös felismerésekkel bilincselje le. Szavai nyomán felsejlett elÅ‘ttünk, hogy Hans Rudolf Miller és Stefan Dorffmaister ecsetje által milyen üzenetet kÃvánt tudatosÃtani kortársaiban III. Nádasdy Ferenc országbÃró, jelesül: bármilyen hatalmas ellenfél is a török, mégis legyÅ‘zhetÅ‘. És ezt éppen a nagypapa, az „erÅ‘s fekete bég” tettei példázzák.
Úlj Testamentu / Magyar nyelven mellyet / az Görög és Diák nyelvbÅ‘l / ahonnan fordÃjtand az / Magyar népnek Keresztyén / hütben valo ippülisire
Vezetőnk elszavalta Sylvester János időmértékes költeményét, a könyv előszavát (Az magyar népnek, ki ezt olvassa), amelyet véleménye szerint minden sárvári polgárnak hozzá hasonlóan fejből illene tudni:
„Próféták által szólt rÃgen néked az isten,
Az kit igÃrt Ãmé vÃgre megadta fiát,
…
A ki zsidóúl, és görögűl, és végre diákúl
Szól vala rÃgen, szól néked az itt magyarúl:
Minden nÃpnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
TörvÃnyinn Ãljen, minden imádja nevit.”
…
A múzeumlátogatásra szánt másfél órába belefért még a Nádasdy Ferenc Múzeum huszárkiállÃtásában tett rövid séta is. A sok élményt, élvezetesen közvetÃtett ismeretet a friss levegÅ‘n, a nyugati bástya mellvédjére letelepedve összegezte velünk Takács Zoltán Bálint, akinek ezúton is megköszönjük e sokáig emlékezetes vezetést.