Belépve az időtlen titkok kapuján

A város és a vár kapcsolatáról, a Nádasdyak felemelkedéséről és bukásáról az egykori vizesárok fölé épített hídon megállva mesélt házigazdánk. Eközben csodás egybeesésekre is fény derült, pl.: aki manapság Sárvárról Isztambulba utazik közúton, az hozzávetőleg annyi kilométert lesz meg, mint ahány év eltelt Krisztus születésétől Sárvár (és Kőszeg) török ostromáig. Sőt: a török fővárosnak ma majdnem annyi milliós a lakossága, mint amely évszázadban I. Szulejmán seregének az említett erődített helyek sikerrel ellenálltak.
A lovagteremben huzamosabban idÅ‘ztünk, hiszen Takács Zoltánt idézve: „Pénteken délután a múzeumigazgató arról beszélhet, amirÅ‘l csak kedve tartja.” És – mindannyiunk örömére – házigazdánk a hazai barokk falfestészet ezen egyedülálló alkotását választotta ki arra, hogy hallgatóságának figyelmét mélyebb ismeretekkel és közös felismerésekkel bilincselje le. Szavai nyomán felsejlett elÅ‘ttünk, hogy Hans Rudolf Miller és Stefan Dorffmaister ecsetje által milyen üzenetet kívánt tudatosítani kortársaiban III. Nádasdy Ferenc országbíró, jelesül: bármilyen hatalmas ellenfél is a török, mégis legyÅ‘zhetÅ‘. És ezt éppen a nagypapa, az „erÅ‘s fekete bég” tettei példázzák.
A csataképek és bibliai jelenetek után egy különleges könyv megtekintésével folytatódott a múzeumi séta. A sárvár – újszigeti nyomdában, 1541-ben készített Sylvester-féle Új Testamentumról, a hazánkban nyomtatott elsÅ‘ magyar nyelvű könyvrÅ‘l van szó, amelynek egy példányát a Magyar Tudományos Akadémia adta kölcsön a Sárvárnak a Reformáció Emlékéve alkalmából. Sikerrel kibetűztük a címlap díszes feliratát:

Úlj Testamentu / Magyar nyelven mellyet / az Görög és Diák nyelvből / ahonnan fordíjtand az / Magyar népnek Keresztyén / hütben valo ippülisire

Vezetőnk elszavalta Sylvester János időmértékes költeményét, a könyv előszavát (Az magyar népnek, ki ezt olvassa), amelyet véleménye szerint minden sárvári polgárnak hozzá hasonlóan fejből illene tudni:

„Próféták által szólt rígen néked az isten,
Az kit igírt ímé vígre megadta fiát,
…
A ki zsidóúl, és görögűl, és végre diákúl
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarúl:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevit.”
…
A múzeumlátogatásra szánt másfél órába belefért még a Nádasdy Ferenc Múzeum huszárkiállításában tett rövid séta is. A sok élményt, élvezetesen közvetített ismeretet a friss levegőn, a nyugati bástya mellvédjére letelepedve összegezte velünk Takács Zoltán Bálint, akinek ezúton is megköszönjük e sokáig emlékezetes vezetést.

Galéria