Tóth Béla emléktúra

Már a szombathelyi buszpályaudvarról indulók is olyan sokan voltak, hogy két irányban kellett teli buszokkal megközelíteni FelsÅ‘csatár községet. A soproniak Szombathelyen csatlakoztak hozzánk. FelsÅ‘csatáron a két irányból érkezÅ‘ társaság egymást bevárva indult el a falu szélén lévÅ‘ autóparkolóhoz, ahol a csatári Lujza asszony egy hatalmas fazék forralt borral várta az érkezÅ‘ket. Az efféle "regisztráció" nagy tetszést aratott és fokozta a jó hangulatot az elÅ‘ttünk álló feladathoz. Indulás elÅ‘tt Rábai Péter rövid bevezetÅ‘t mondott, majd a Pinkamenti Turisztikai egyesület vezetÅ‘je, Lendvai Gábor köszöntötte a résztvevÅ‘ket. A társaság létszáma ekkor már meghaladta a 100 fÅ‘t. Két túraútvonal közül lehetett választani. A hosszabbik, mintegy 20 km-es útra Süle Antal vezetésével indult el a mintegy 80 fÅ‘t kitevÅ‘, vállalkozóbb szellemű csoport. Akik nem akartak ennyit gyalogolni, Rábai Péterrel tarthattak. Jelen sorok írója a hosszabb távot választotta.A "nagytúrázók" indultak elÅ‘bb a Pinka mentén. A csapatban a gyermekektÅ‘l kezdve a középkorúakon keresztül a 70 év körüliekig mindenféle korosztály képviselÅ‘i elÅ‘fordultak. Elhaladtunk a Pinka gátja mellett, megtekintettük a hallépcsÅ‘t. Utunk során a még sárga erdÅ‘ben a tavaszi hunyor virágai mellett lépkedtünk. Egyes helyeken hóvirágmezÅ‘k fogadtak minket, amelyek a tavaszt jelezve kandikáltak ki a száraz avar közül. Az államhatárt átlépve Pinkaóvár (Burg) irányába folytattuk utunkat. A kÅ‘bánya mellett elhaladva, a falu közepén balra, Várújfalu (Woppendorf) felé indultunk. A települést elhagyva, az erdÅ‘be érve a jelentÅ‘s emelkedÅ‘n – túravezetÅ‘nk instrukciói szerint –, rövid pihenÅ‘ket tartottunk. Az ausztriai 56-os számú utat keresztezve felhágtunk a Vashegyre (Eisenberg). Az osztrák vashegyi pincéknél, egy óriási szÅ‘lÅ‘prés mellett "letáboroztunk", majd takaros pincék, gondozott szÅ‘lőültetvények mellett haladtunk tovább. Egy pillantást vettetünk a völgybe a Weinblick üvegpadlójú kilátónál, pár kanyar után pedig újra átléptük az államhatárt, ahonnan FelsÅ‘csatár borospincéi között már a kiindulási pontunk felé tartottunk.Szóljunk röviden a rövidebbik túraútvonalat választókról is! Kb. 20 társunk Rábai Péter vezetésével a Pinka folyása mellett haladva a tavasz virágaiban, a patak tél végi csodálatos panorámájában gyönyörködhetett. Az államhatár elÅ‘tt elkanyarodva felmentek a csatári domb tetején a kilátóhoz. Megpihentek, majd a dombtetÅ‘rÅ‘l lejövet betértek Lujza asszony pincéjébe, ahol a vendégeket egy kis borkóstolóra invitálták. A vendégszeretÅ‘ házat elhagyva útjuk során kinyittatták a kis hegyi kápolnát. Itt egy lelkes lokálpatriótától sok érdekességet tudtak meg az épület történetérÅ‘l. Útjukat a Pezi fogadóban fejezték be, ahol megvárták a többieket.

Galéria