Akik a rövidebb utat választották, 11–12 km-t tettek meg, a csapat nagyobbik fele 18 km-t tudhatott a háta mögé a nap folyamán.
Csákánydoroszlótól Horvátnádaljáig
Tőzike virágzás a Dobogó-erdőben
Végre itt a tavasz, a napsütés, a 15 fok körüli hÅ‘mérséklet – no meg a tavaszi szél. Mivel a hét elején tapasztalt élénk légmozgás kiszárÃtotta a talajfelszÃnt, a lehetÅ‘ legjobb idÅ‘ben indultak a múzeumbarátok Csákánydoroszlóra vonattal egy kis testmozgásra.
Már a vonaton kiderült, hogy vagy 40-en vágnak neki a 10–12 km-es túrának. Urbán László a kiindulópontnál ismertette a programot: elsÅ‘ megálló a kemestaródfai Miród-forrás, utána Vasalja, Magyarnádalja faluk, Horvátnádalján pedig vonatra lehet szállni. Ezek után hozzátette, hogy éppen virágzik a tÅ‘zike a Dobogó-erdÅ‘ben, amely Horvátnádalja vasútállomástól oda-vissza mintegy 5–6 km-re található. Több tagtársunk már korábban javasolta a tavasz kedves hÃrnökének megtekintését: most itt a lehetÅ‘ség rá! Akik nagyon elfáradnak a túra "hivatalos része" során, Å‘k vonatra szállhatnak, a többiek úti célja a Rába árterületén a tÅ‘zike virágzás lesz.
Ezzel neki is vágtunk az útnak. Hátulról Süle Antal vigyázta a lemaradókat. Egy darabig Csákánydoroszló helység belterületén haladtunk, majd a 8-as műúton és a vasúti sÃneken átkelve Kemestaródfa felé vettük az irányt. A tavaszi hátszél segÃtette a menetünket. Kemestaródfa déli oldaláról közelÃtettük meg a Miród- forrást. Amint a falu nyugati oldalát elhagytuk, cserépbÅ‘l készült stációképek mellett haladtunk el. Valamennyi kép alatt a falucska családjai által gondozott virágokat találtunk. A forrást szépen bekerÃtették, tÅ‘le Északra az országhatárt képezÅ‘ Strem-patak folydogál. Itt megpihentünk, tÃzóraiztunk, majd a túravezetÅ‘ felolvasta a forrás történetét. Utunkat Kemestaródfa falu fÅ‘utcáján folytattuk. Néhány kilométer megtétele után Vasalja település következett, ahol kis kitérÅ‘t tettünk. A vicinális túra elÅ‘zeteseként megkerestük a néhai vasútállomás épületét. Megnéztük a néhai töltést, ahol majd április 8-án fogunk "zakatolni" Pinkamindszent irányába. Vasalja után Magyarnádalja gondozott portái mellett haladtunk el. Horvátnádalja állomásra érve a túrát befejezÅ‘k megvárták a vonatot, de 27-en tovább indultunk a tÅ‘zikék felé. Miután idÅ‘nk volt bÅ‘ven, valamint útba is esett a Nádaljai utcában a kocsmahivatal, Ãgy betértünk egy kávéra, Uram bocsá egy pohár borra, sörre, amelyet meg is érdemeltünk. Közben elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat. Itt egy másik túracsoporttal, ismerÅ‘s arcokkal is találkoztunk, akik csak rövid séta keretében jöttek megnézni a tÅ‘zike-virágzást.
Már csak a Dobogó-erdei séta volt hátra. A falu utcájából az öreg malomépület mellett letérve átkeltünk a Pinka hÃdján, majd a Rába árterében megpillantottuk az elsÅ‘ tÅ‘zikéket. Amikor mélyebbre jutottunk az ártérbe, az erdÅ‘ talaja olyan volt, mintha hótakaró borÃtotta volna. Csak a kijelölt úton haladtunk és gyönyörködtünk az ébredÅ‘ természet szépségében. A Rába holtága mellett egy csoportképre is futotta az idÅ‘bÅ‘l. Visszaúton a vasútállomáshoz a Pinka töltésén haladtunk, majd félórát várva a vonatra, szép élményekkel gazdagodva hazautaztunk.
Akik a rövidebb utat választották, 11–12 km-t tettek meg, a csapat nagyobbik fele 18 km-t tudhatott a háta mögé a nap folyamán.
Akik a rövidebb utat választották, 11–12 km-t tettek meg, a csapat nagyobbik fele 18 km-t tudhatott a háta mögé a nap folyamán.