Tajta Gábor, a Budapesten működő Belvárosi Tanoda tanára és Horváth Szilárd, az MTV műsorvezetője, szerkesztője 1986-ban, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola hallgatóiként közös szakdolgozatuk témájául a vasi megyeszékhely ’56-os eseményeit választották. A probléma izgalmassága mellett az is befolyásolta döntésüket, hogy olyan témát szerettek volna feldolgozni, amelyhez eredeti forrásokat kell felkutatni, önállóan elemezni. Nem kívánták ugyanis tovább gyarapítani a különböző szakirodalmi összeollózásokból keletkező diplomamunkák számát. Problémát jelentett, hogy a Történelem Tanszék oktatói közül nem vállalta fel senki a konzulensséget, és az ezzel várhatóan járó konfliktusokat. Végül Mészáros Gábor tanár úr – aki akkor a Marxizmus-leninizmus Tanszék oktatója volt –, patronálta a merész vállalkozást.
Hogy volt-e miről jelenteni? Felrázva a szombathelyi ifjúságot, ők indították el a helyi „Dialógus Békemozgalmat”, ami a ZSUK-kal (Zsirai Utcai Klub) indult. 1983-ban röplapokat terjesztettek a városban, tiltakozásul a Mozgó Világ főszerkesztőjének leváltása ellen.
Az 1956-ról készülő szakdolgozat híre futótűzként terjedt a főiskolán. De hogyan gyűjtse össze az ifjú kutató a visszaemlékezéseket, ha alig akad ember, aki hajlandó beszélni az „októberi sajnálatos eseményekről”? A legtöbb válasz, amit kap: „Még itt vannak az oroszok, erről nem lehet beszélni”.
Mészáros Gábor konzulensként kiállt tanítványai mellett. A szakdolgozat, habár ez eleinte képtelenségnek tűnt, mégis elkészült. A két hallgatónak még szerencséje is volt: az 1956-os bírósági anyagokat éppen akkor selejtezték, így olyan forrásokhoz jutottak hozzá, amiről nem is álmodtak.
Horváth Szilárd megemlékezett vizsgatanítása körülményeiről, amit teljesen véletlenül éppen 1956-ról kellett tartania. Egykori iskolájában, a Szendrey Júlia Általános Iskolában szeretettel fogadták. Osztályfőnöke és egy, számára ismeretlen történelem tanárnő volt jelen a teremben. Szilárd határozottan így szólt a gyerekekhez: „Húzzátok alá az évszámokat a tankönyvben! Ennyi igaz. A többit megbeszéljük.” Évekkel később, amikor gyermeke megbetegedett és orvost kellett hívni hozzá, a kiérkező orvos nem fogadott el semmit, hanem így szólt: „A feleségem elmesélte azt a történelem órát.”