Dr. Torjay Valter nem orvosnak készült, sokkal inkább a történelem, az egyiptológia érdekelte. Édesapja tanácsára azonban a gyógyítás lett a hivatása. Az orvostanhallgató egyetemista a Budai Szent Imre Kollégiumba Apor Vilmos, a későbbi boldoggá avatott vértanú püspök közbenjárására nyert felvételt. A sok megpróbáltatással járó háborús évek után gyakornoki idejét Balassagyarmaton töltötte. Ezt azonban meg kellett szakítania: egy provokatív célú munkatársi vita során ugyanis ki merte mondani, amit az ÁVÓ-sokról gondolt, sőt a Mindszenty-ellenes kommunista ifjúsági agitációhoz sem csatlakozott. Feljelentették, s befolyásos professzora közbenjárásának köszönhette, hogy „csupán” két félévre tiltották ki az egyetemről és behívták „kényszerkatonának”.
A fiatal sebészjelölt 1952-ben Szombathelyre került, ahol Szabolcs Zoltán főorvos osztályán szerezhetett gyakorlatot. Szakvizsgáját az 1956-os események miatt nem tudta időben letenni. Az 1956. október 28-án este Szombathely utcáin sétáló szerelmes ifjú és kedvese ábrándjait hatalmas dübörgéssel oszlatta szét az egykori csendőrlaktanya felé tartó T34-es harckocsik dübörgése. Az elkövetkező napok aggodalommal teltek. Dr. Torjay Valter részt vett az október 28-ai szombathelyi tüntetésen, de gondolatai a fővárosban élő édesanyja és nagyanyja körül jártak. Szerencséjére másnap mentős kollégáival Budapestre indulhatott, ahol szembesült a lerombolt Móricz Zsigmond körtér, Üllői út állapotával. Miután megbizonyosodott szerettei épségéről, tudtuk nélkül csatlakozni akart a szabadságharcosokhoz. A Kilián laktanyában találkozott Maléter Pállal, akinél fegyveres szolgálatra akart jelentkezni. A rövid beszélgetés során Maléter azonban észrevéve a harcra kész fiatalember fehér ruháját és úgy nyilatkozott, hogy sebészekre nagyobb szükség van, mint fegyveresekre.
Bár mindezek után dr. Torjay Valter folytathatta ugyan hivatásának gyakorlását, de további pályafutása során előmenetelét a „munkáshatalom” mindvégig akadályozta.
Idős kora ellenére dr. Torjay Valter napjainkban is küldetésének tartja 1956 eszmeiségének továbbadását, megismertetését a fiatalokkal – emelte ki a beszélgetés zárszavában Bodó Judit. E törekvés jegyében készült el az a dolgozat, amelyet a Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskolája diákja, Csordás Barnabás készített a Honvéd Hagyományőrző Egyesület pályázati felhívására.