Komáromi kirándulás

Egy fiatal idegenvezetÅ‘ segítségével jó két és félórás erÅ‘dtúrán megismerhettünk a vár történetét, különbözÅ‘ helyiségeit. Az elÅ‘adás után a hadtörténeti kiállítás termeit tekintettük meg. Láthattunk különbözÅ‘ honvéd egyenruhákat, fegyvereket az 1800-as, 1900-as évekbÅ‘l. Majd közösen elindultunk az erÅ‘d felfedezésére. ElÅ‘ször a Keleti bástyában a lÅ‘oktató termet tekintettük meg, ahol az elsÅ‘ világháború után a honvédeket oktatták a lÅ‘tudományok elméletére. A hatalmas, boltívekben gazdag teremben a falra festették a célzás szemléltetÅ‘ ábráit, a lÅ‘pálya elemeit. Egy oldalsó helyiségben a második világháborúban és utána használt rádiótechnikai berendezéseket állítottak ki. Láthattunk egy korabeli „mobiltelefont”, mintegy 60*30*20 cm-es méretben, Kulikov antennával. Szerintem volt vagy 20 kg súlyú.
Kissé távolabb egy 48-as ágyúkkal telerakott helyiségbe érkeztünk, ahol az orrunkat finom gulyásleves illat csapta meg. Kerestük a legfontosabb fegyvert, a gulyáságyút, de hiába. Ezután a következő fordulónál megtaláltuk a kellemes illat okozóját: a gyakorlatozó vitézek számára készült kondérban a babgulyás.
Az egyik helyiségben az „ideiglenesen hazánkban állomásozott” szovjet katonák felszereléséibÅ‘l, ruházatából, a magyar-szovjet barátságra utaló propaganda anyagokból állítottak össze ízelítÅ‘t a tárlatrendezÅ‘k. A falakról Lenin és Sztálin elvtársak képei mosolyogtak ránk.
Az erőd hosszú folyosóit végigjárva láthattunk egy rekonstruált honvéd körletet, kissé távolabb pedig a szovjetek lőszerraktárának berendezéseit.
Ezután felmentünk a dunai bástya tetejére. Innen valóban nagyon jól lehetett figyelni a dunai hajóforgalmat és a szemközti várost is. Elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és visszafordultunk a bejárat felé. Mielőtt elhagytuk a várat, a pékmúzeumban megismerhettük a mesterség hagyományos eszközeit.Az erődtől búcsút véve a komáromi Duna-híd felé vettük utunkat, hogy sétát tegyünk Komárom (Komarno) városában. Sétánkon a belvárost: a Jókai teret, a Klapka szobrot, az Európa udvart néztük meg. Az időjárás javunkra alakult, a felhők felszakadoztak, a nap is kisütött. A hátralévő szabadidőben pedig volt, aki megkóstolta a sztrapacskát, leöblítve finom barna sörrel, de mindenki leült valahova egy pohár italra, frissítőre, fagylaltra. Visszaindulásunk előtt elsétáltunk az erőd falaihoz, majd a magyar oldalra, a révkomáromi vasútállomásra indultunk. Az időjárás előrejelzés nem tévedett: a visszaúton előkerültek az esernyők. Este hét órakor már Szombathelyen is voltunk.

Galéria