A kollektÃv filozofálást meglepÅ‘en gyakorlatias feladat követte: a gyerekek 3–4 fÅ‘s csoportokban dolgozva megfestették (szó szerint!) egy-egy általuk elképzelt, távoli civilizáció jellemzÅ‘it. A rendelkezésükre álló fél óra elegendÅ‘nek bizonyult arra is, hogy kigondolják a fantázia szülte társadalom tárgyi kultúráját, étkezési szokásait, mÃtosz- és hitvilágát, életmódját. A vakmerÅ‘ idÅ‘utazók egymás gondolataiba kapaszkodva galaktikus magasságokba emelkedhettek, ahol a létfenntartás ösztöne különbözÅ‘ népeket kapcsolt össze. Panteista természetközpontú harmóniára épülÅ‘, vagy épp ellenkezÅ‘leg: különös lények uralta, kimondottan veszélyes, disztópikus képet mutató létformákat vizionáltak egymás számára. Végezetül megÃrták az adott népcsoport (h)Å‘skölteményét is – már amelyik kultúra eljutott az Ãrásbeliség fokára…
Mégis milyen világ ez?
Civilizált múzeumbogarak
Nem vitás: a „civilizáció” összetett fogalom. Még a múzeumbogár klub kiművelt emberfÅ‘i is számtalan nyitott kérdéssel szembesültek, amikor a téma – ha nem is mélyreható, de feltétlenül közös – körüljárásába vágták fejszéjüket.
Az alkotómunkát felvezető beszélgetés során szó esett az emberi közösségek eltérő szellemi és anyagi fejlettségéről, kultúrá(k)ról, műveltségről, városiasodásról, viselkedési és erkölcsi normákról, letűnt történelmi korokról.
A kollektÃv filozofálást meglepÅ‘en gyakorlatias feladat követte: a gyerekek 3–4 fÅ‘s csoportokban dolgozva megfestették (szó szerint!) egy-egy általuk elképzelt, távoli civilizáció jellemzÅ‘it. A rendelkezésükre álló fél óra elegendÅ‘nek bizonyult arra is, hogy kigondolják a fantázia szülte társadalom tárgyi kultúráját, étkezési szokásait, mÃtosz- és hitvilágát, életmódját. A vakmerÅ‘ idÅ‘utazók egymás gondolataiba kapaszkodva galaktikus magasságokba emelkedhettek, ahol a létfenntartás ösztöne különbözÅ‘ népeket kapcsolt össze. Panteista természetközpontú harmóniára épülÅ‘, vagy épp ellenkezÅ‘leg: különös lények uralta, kimondottan veszélyes, disztópikus képet mutató létformákat vizionáltak egymás számára. Végezetül megÃrták az adott népcsoport (h)Å‘skölteményét is – már amelyik kultúra eljutott az Ãrásbeliség fokára…
A kollektÃv filozofálást meglepÅ‘en gyakorlatias feladat követte: a gyerekek 3–4 fÅ‘s csoportokban dolgozva megfestették (szó szerint!) egy-egy általuk elképzelt, távoli civilizáció jellemzÅ‘it. A rendelkezésükre álló fél óra elegendÅ‘nek bizonyult arra is, hogy kigondolják a fantázia szülte társadalom tárgyi kultúráját, étkezési szokásait, mÃtosz- és hitvilágát, életmódját. A vakmerÅ‘ idÅ‘utazók egymás gondolataiba kapaszkodva galaktikus magasságokba emelkedhettek, ahol a létfenntartás ösztöne különbözÅ‘ népeket kapcsolt össze. Panteista természetközpontú harmóniára épülÅ‘, vagy épp ellenkezÅ‘leg: különös lények uralta, kimondottan veszélyes, disztópikus képet mutató létformákat vizionáltak egymás számára. Végezetül megÃrták az adott népcsoport (h)Å‘skölteményét is – már amelyik kultúra eljutott az Ãrásbeliség fokára…