Sok csók, kézcsók: Jóska

Édesapja elsÅ‘ világháború idején kelt levelezését dr. Sóti Lászlóné bocsátotta Tóth Kálmán múzeumpedagógus rendelkezésére. Pintér József 1914 szeptembere és 1917 júliusa közt közel 200 levelezÅ‘lapot, levelet küldött haza, életéért aggódó családtagjainak. Mint azt a klubfoglalkozáson jelen lévÅ‘ dr. Sóti Lászlóné elmondta, édesapja 1891-ben született Gogánfán. Fiatal értelmiségi lévén egyéves önkéntesként vonult hadba. Ekkor tán még Å‘ is hitt abban, hogy „mire a falevelek lehullnak”, véget ér a háború. Katonai szolgálata azonban majd’ három évig tartott.A foglalkozásvezetÅ‘ és vendége, továbbá a résztvevÅ‘k beszélgetése után az együttműködÅ‘ csoportok megalakítása következett, „megrongálódott” iratok összeállításával. Ezután egy-egy eredeti levélbÅ‘l próbáltak kulcsfontosságú részleteket kisilabizálni a gyerekek. Fény derült a feladó neve mellett szereplÅ‘ rejtélyes rövidítések jelentésére is (pl.: Einj.Freiw.Inf.Reg. No.48. = egyéves önkéntes, 48-as gyalogosezred). A „kódfejtést” levelezÅ‘lapos üzenet írása követte: vajon mit írhattak az otthoniak a fronton, vagy annak közelében tartózkodó hozzátartozójuknak?
Zárásként közösen megkísérelték a résztvevÅ‘k feltérképezni Pintér József hadiútjának legfontosabb állomásait. A keltezések, a postai bélyegzÅ‘k és a szövegben szereplÅ‘ burkolt utalások alapján úgy tűnik, hogy hÅ‘sünk nem csak Szerbiában harcolt, de részt vett a 2. isonzói csatában és az Erdélybe betörÅ‘ román csapatok kiűzésében is. Pintér József – aki leánya szerint nem volt mesélÅ‘s alkat – nem sebesült meg, sÅ‘t katonai szolgálatának utolsó félévéig meg tudta Å‘rizni egészségét is. A családi emlékezetben fennmaradt történetek szerint egy alkalommal ebédkor kilÅ‘tték a kezébÅ‘l a csajkát, télvíz idején pedig belepte a hó Å‘t és bajtársait, megóvva Å‘ket a hidegtÅ‘l.
Amiről az édesapa hallgatott, arról a történelem szólhat. Ehhez azonban meg kell ismerni a 48-as gyalogezred történetét. De az már egy másik foglalkozás témája lesz.

Galéria