Istenek hajnala és alkonya

Poetovio – amelynek római katonai táborát Kr. u. 15 körül alapították – bázisként szolgált Pannonia meghódításához. Itt állomásozott a VIII. Augusta, a XIII. Gemina és a nem sokkal késÅ‘bb Carnuntumba helyezett XV. Apollinaris legio is. A város a dunai provincia pacifikálása („megbékítése”) után fontos adminisztratív centrummá vált: több tartomány vámigazgatásának (Publicum portorium illyirici) központja lett. Mint civil település, Traianus császártól kapott colonia rangot az 1. század végén. A fontos birodalmi közigazgatási központ az itt tevékenykedÅ‘, magasan képzett adminisztrációs elitnek köszönhetÅ‘en jelentÅ‘s hatást gyakorolt a szellemi életre. KiemelkedÅ‘ szerepet töltött be a római kori vallástörténet 2. századi fejlÅ‘désében, különös tekintettel a birodalom északi felére (Duna – Rajna – Adria térsége). MindenekelÅ‘tt a misztériumvallások (titkos tanítások alapján megismerhetÅ‘ megváltástanok) egyikének, Mithras Sol Invictus kultuszának szempontjából jelentÅ‘s ez a város.Mithras tisztelete a keleti (indiai, perzsa, hellenisztikus) elÅ‘zmények után teljesen új formában, misztériumvallásként jelent meg a Római Birodalomban, a Krisztus születése utáni 1. század végén. A kultusz legkorábbi régészeti leleti Rómában, Carnuntumban, az Al-Duna és a Rajna vidékén kerültek elÅ‘. Poetovio ezen területek fókuszában helyezkedik el. A kultusz nemcsak a birodalmi adminisztráció képviselÅ‘i, hanem a katonák körében is hallatlanul népszerűvé vált.
Ahogy az a titkos tanításokkal lenni szokott, az ábrázolásokon, a domborműveken, falfestményeken, fogadalmi oltárokon lévÅ‘ képi ábrázolásokon – amelyek közül a bikaölés jelenete a legfontosabb – és feliratokon kívül nem sok információnk van Mithras tiszteletével, mítoszával és fÅ‘képpen a tanításokkal kapcsolatos dolgokról. Az bizonyos, hogy az istenség különféle megszólításai, címei (Transitus, Fonti perenni, Petra genetrix, Natura dei stb.) Poetovioban jelentek meg elÅ‘ször és innen terjedtek el, elsÅ‘sorban a vámkörzet területén (Pannonia, Noricum, Dalmatia, Moesia stb.) belül.

A kirándulás alkalmával két szentélyt látogattunk meg. Az 1. számú, egy kukoricaföld és egy sertéstelep között, a Spodnja Hajdina nevű városrészen található. 1898-ban fedezték fel. A szentély különlegessége, hogy az itt találhatót emlékek (fogadalmi oltárok, feliratok) állítói a vámállomás vezetői, tisztviselői voltak. A szobrok közül kettő is figyelmet érdemel. Az egyik a hátán bikát cipelő Mithrast (Taurophoros, Transitus), a másik a kígyókkal körülvett sziklából születő istent (Natura Dei, Petra genetrix) ábrázolja. Ezek az elnevezések, dedikációk itt bukkantak fel első ízben a Mithras kultusz története során. A szentély a szakemberek szerint a 2. század közepéről származik.

A másik, 3. számú szentély a Zborn Breg városrészen került elő 1913-ban, az előzőtől alig egy kilométerre, észak-keletre. A Kr. u. 260-as években emelt épület különlegessége az, hogy a Daciában állomásozó légiók vezérkara és főparancsnoka (Aper prefectus) építtette a gótok fölött aratott győzelem után, minden bizonnyal hálából, a katonák körében népszerű istenség tiszteletére. Az előbbi szentély a Mithras-kultusz kialakulásának egy fontos állomásáról, a másik a Római Birodalom történetének egy fordulópontjáról tanúskodik.
Mithras tisztelete a 308. évi carnuntumi „császártalálkozón” érte el legmagasabb szintű elismerését, amikor is a Diocletianus által összehívott második tetrarchia résztvevÅ‘i a „fautori imperii sui” (kb.: birodalmunk támasza) jelzÅ‘vel tisztelték meg az istenséget. A késÅ‘bbi Nagy Konstantin császár (talán nem véletlenül) nem vett részt a találkozón. Egyeduralomra kerülése után (Kr. u. 324) a kereszténység támogatásával a pogány vallási rítusok fokozatosan visszaszorultak, az 5. század elejére pedig megszűntek Róma korábbi kultuszai. Az új vallás, Krisztus egyháza mégis sok-sok, pogánynak minÅ‘sített szokást magába olvasztott.
Az ugyancsak a 260-as években felbukkanó – elsÅ‘ként latin nyelven író exegéta (Szentírás- magyarázó) Victorinus, poetovioi püspök volt az, aki elÅ‘ször említette Jézus születését december 25-i dátummal, amely idÅ‘pont Sol Invictus születésnapja is egyben. Ez mutatja, hogy a régi Róma öröksége nem tűnt el nyom nélkül, nem vált semmivé, hanem üzen az arra odafigyelÅ‘ utókornak.

Galéria