A csiszolt kÅ‘eszköz készÃtés nagy türelmet és kitartást igénylÅ‘ munkálataira a hét második felében került sor. A homokkal és vÃzzel meghintett kÅ‘lapokon órákig dörzsölték a gyerekek a kiválasztott pala- és bazaltdarabokat. Az eredetiekhez kÃsértetiesen hasonlÃtó balták, vésÅ‘k, vonókések kerültek ki a Bozzaiból áttelepÃtett torkos pajtában működÅ‘ műhelybÅ‘l. Csupa olyan eszköz készült, amelyekre a letelepült, növénytermesztÅ‘ életmódot folytató közösségek házainak megépÃtéséhez volt szükség.
Az újkőkor titkai
TudósÃtás a 2016. évi régésztáborról – 1. rész
A Vasi Múzeumbarát Egylet és a Savaria Múzeum a Vasi Skanzenben rendezte meg 6 napos régésztáborát, amelynek központi témája ezúttal az újkÅ‘kor és a rézkor volt. E két, az iskolai tananyagban érintÅ‘legesen szereplÅ‘ régészeti korszakot számos meghatározó technikai, technológiai újÃtás jellemzi.
A tábor hétfÅ‘n reggel, zuhogó esÅ‘ben vette kezdetét. A bÅ‘séges égi áldás azonban nem zavarta össze különösebben sem a gyülekezÅ‘ gyerekeket, sem a programot, mert a sárfimizdói porta helyiségei menedékül szolgáltak számukra. A „sok régésztáboros kis helyen is elfér” mottó – és a pajta zsúpfedele – alatt 38 résztvevÅ‘, plusz a felnÅ‘ttek csapatépÃtÅ‘ játékokkal vészelték át a záporos délelÅ‘ttöt. Elkészültek a tábori nyakbavalók, amelyek megkönnyÃtették a három kiválasztott újkÅ‘kori és rézkori kultúra nevét és jellemzÅ‘ edénydÃszÃtÅ‘ motÃvumait viselÅ‘ csoport: a dunántúli vonaldÃszesek, a lengyeliek és a bádeniek azonosÃtását. Az istállóban berendezett, „vetÃtÅ‘teremben” az emberré válásról és az emberiség újkÅ‘korig vezetÅ‘, rögös útjáról folyt beszélgetéssel fűszerezett vetÃtés, a haranglábban pedig geológiai terepasztalok készültek, „működÅ‘” vulkánokkal. A gyerekek, Nagy Gergely régész irányÃtásával – aki alig több mint egy évtizeddel korábban maga is a Vasi Múzeumbarát Egylet elsÅ‘ régésztáborainak szorgos látogatója volt –, pattintott kÅ‘eszközök készÃtésébe fogtak. Mázsányi tűzkÅ‘, porfÃr és szerpentin került „felaprÃtásra”. A kÅ‘pengék segÃtségével és kitartó munkával aratókésnyelek készültek, amelyekbe csontenyvvel rögzÃtették a pengéket az ügyes kezű táborozók.
A csiszolt kÅ‘eszköz készÃtés nagy türelmet és kitartást igénylÅ‘ munkálataira a hét második felében került sor. A homokkal és vÃzzel meghintett kÅ‘lapokon órákig dörzsölték a gyerekek a kiválasztott pala- és bazaltdarabokat. Az eredetiekhez kÃsértetiesen hasonlÃtó balták, vésÅ‘k, vonókések kerültek ki a Bozzaiból áttelepÃtett torkos pajtában működÅ‘ műhelybÅ‘l. Csupa olyan eszköz készült, amelyekre a letelepült, növénytermesztÅ‘ életmódot folytató közösségek házainak megépÃtéséhez volt szükség.
A múzeumfalu kitűnÅ‘ hely volt ahhoz, hogy megismerkedjenek a résztvevÅ‘k a 7–8000 éve kifejlesztett épÃtéstechnikákkal. Nagy Endre muzeológusnak köszönhetÅ‘en sok érdekes dolgot tudhattak meg és próbálhattak ki a csoportok a másfél-két évszázaddal korábbi paraszti lakó- és gazdasági épületek épÃtésérÅ‘l. Kiderült, hogy a skanzen egyes házainak falazata sok tekintetben hasonlatos az újkÅ‘kori lakóhelyekéhez.
A csiszolt kÅ‘eszköz készÃtés nagy türelmet és kitartást igénylÅ‘ munkálataira a hét második felében került sor. A homokkal és vÃzzel meghintett kÅ‘lapokon órákig dörzsölték a gyerekek a kiválasztott pala- és bazaltdarabokat. Az eredetiekhez kÃsértetiesen hasonlÃtó balták, vésÅ‘k, vonókések kerültek ki a Bozzaiból áttelepÃtett torkos pajtában működÅ‘ műhelybÅ‘l. Csupa olyan eszköz készült, amelyekre a letelepült, növénytermesztÅ‘ életmódot folytató közösségek házainak megépÃtéséhez volt szükség.