A háború esztétikája
Látkép a háború megfestőinek nehéz helyzetéről
A múzeumbogár klub vendége ezúttal Foki Éva grafikusművész volt, aki báró Mednyánszky László és Vaszary János alkotásain keresztül vizsgálta a háború festészetre gyakorolt hatását. Az 1. világháború elÅ‘rehaladtával a műalkotások tónusa egyre sötétebbé, komorabbá vált, eltűnt a csatákat övezÅ‘ „dicsfény”.
A festészet kifejezÅ‘eszközeinek közös számbavétele után Foki Éva bemutatta Mednyánszky László formabontó életmódját. A báró az úrias sportokra és saját külsejére ugyancsak keveset adott. Úriatlan öltözködésére vonatkozó kritikát sajátos humorral kezelte. A művészet és az önzetlenség kapcsolatáról Ãgy vallott: „Egy jó cselekedet felér egy tucat remekművel, s egy remekműben is az a becses, hogy jócselekedet.” Ennek megfelelÅ‘en élt, a szegények megsegÃtésére sokat áldozott.
Mednyánszky után a résztvevők Vaszary János életművével ismerkedtek. Vaszary paraszti sorból származó ősei a Vas megyei Zsédenyben éltek. A család fokozatosan emelkedett ki a szegénységből, a leszármazottak közül többen értelmiségi, művészi, papi pályát választottak.
Mednyánszky és Vaszary is önkéntesként vonult be a nagy háború kezdetén. Mednyánszkyt katonaÅ‘seinek emlékezete késztette erre, de hazáját kard helyett ecsetjével szolgálta. Olykor életét kockáztatva igyekezett a front közelben maradni. Az Új IdÅ‘k és a Budapesti HÃrlap „harcképfestÅ‘je” volt.
A fronton szerzett élmények mindkét művész munkásságát meghatározták. Ennek érzékeltetésére a háborús idÅ‘ket megelÅ‘zÅ‘ portré- és tájképeket, illetve azokat ihletÅ‘ elÅ‘képeket villantotta fel Foki Éva, melléjük helyezve a háború alatt készült alkotásokat. Mivel a világháború elején a frontvonaltól távolabb helyezték el a művészeket, inkább pihenÅ‘ és menetelÅ‘ katonák, hadifoglyok jelentek meg alkotásaikon. A hatalom a művészetet eszközként használta: elÅ‘bb a katonai sikereket, dicsÅ‘séget hirdetÅ‘, ellenséget lekicsinylÅ‘ propagandaképek festésére, késÅ‘bb a háború borzalmait palástoló, reményt, hitet életben tartó, befogadható illusztrációk készÃtésére ösztönözve a művészeket. Cserébe egy-két hónap eltávozást kaphattak.
Mivel nem készÃthettek saját látásmódjukat kifejezÅ‘ képeiket, emiatt mű és alkotója között szakadék keletkezett. Ezt a szakadékot áthidalni és a borzalmak megjelenÃtését magukra vállalni csak kevesek voltak képesek. Mednyánszky László és Vaszary János meg tudott szabadulni a befolyás láncaitól.