A határra szorult iskola

Az 1920-as trianoni békeszerzÅ‘dés nem csupán területi veszteséget, de a magyar haderÅ‘ lecsökkentését is jelentette. A hadsereg létszámát 35 000 fÅ‘ben limitáltak, a katonai intézmények rejtve folytathattak képzést. Nem volt kivétel ez alól a kÅ‘szegi sem, amelynek neve Hunyadi Mátyás Alreáliskola volt. Csak 1938-ban állították vissza nevében is a „honvéd katonai” jelzÅ‘t.
Széll Kálmán ikertestvérével együtt 1937-ben pályázott az iskolai felvételire, amely az ötszörös túljelentkezéssel, atlétikai vizsgával együtt komoly kihívásnak számított. Noha sokan szerettek volna a tanintézmény növendékei közé tartozni, nem tudták, mire vállalkoznak. A beilleszkedés nehézségeit az Iskola a határon szövegrészlete részben hűen illusztrálja. Prof. dr. Széll Kálmán Å‘szintén vallott arról, hogy Ottlik alakjaihoz hasonlóan számára sem volt könnyű megszokni a katonaiskola rideg fegyelmét, s elÅ‘fordult bizony, hogy hazagondolva könnyes lett a szeme.A kollektív büntetést már igen korán megtapasztalta, ezt az élményét haza szóló levélben kifejezésre is juttatta: „Úgy bánnak itt az emberrel, mint az állattal. Egy ember miatt az egész osztályt addig kínozták, míg mindenki nem sírt.” Néhány nappal az iskolakezdés után még nem tudta, hogy a leveleket cenzúrázzák. Kemény feddést kapott, amiért rosszat írt az Å‘t befogadó intézményrÅ‘l.
Az iskola negatív oldala mellett a pozitív tényeket is a hallgatóság elé tárta a professzor és humorérzékét sem vesztette el. Számos kacagtató anekdotát mesélt azokról a napokról. Visszaemlékezett például a tisztálkodási fegyelemre, amelyeket nem lehetett elsinkófálni! A növendéknek ugyanis a mosdóban tisztelegve jelentkeznie kellett felettesénél: „Szobaparancsnok úrnak alázatosan jelentem, beszappanozva megjelentem!” Majd megkapta a parancsot: „Folytassa!”A szigorú fegyelem összetartásra, rendre, tiszteletre nevelte a közösséget. A nap csuklóztatással, azaz tornával kezdÅ‘dött. A délelÅ‘tti kötelezÅ‘ tanulmányok után, délután szabadfoglalkozások következtek. A növendékek megtanulhattak barkácsolni, fényképezni, akár gordonkázni is, hiszen az intézménynek saját ének- és zenekara is volt. Nem hagytak senkit elkallódni, a jó tanulók mellé egy-egy gyengébb képességű tanulót osztottak be, hogy tanítva, patronálva legyenek. Tették mindezt azzal a nevelési célzattal, hogy bajtársaikat sose hagyják hátra. Széll Kálmán professzor úr egykori tanulótársával egészen annak haláláig tartotta a kapcsolatot.
Az iskolában a diákok erőnléti edzései növelték kitartásukat, de lelki nevelésükkel is törődtek: több felekezet számára volt vallásoktatás. Széll professzor urat a hit minden körülmények között átsegítette a nehézségeken.

Galéria