Mozgásban a múzeumbogarak

Bizonyára sokan megrettentek a közösségi oldalunkon és a hírlevelünkben közzétett felhívást olvasva, miszerint egy rövid délután során meg akarjuk járni a tervezett félszáz kilométeres utat. Közlöm a kétkedÅ‘kkel: a túra résztvevÅ‘i közül még a kezdÅ‘ bringások sem szorultak gyógykezelésre a súlyos kimerültség tüneteivel. (Egy kis izomláz persze belefér…)
Bildein felé félúton, a jáki apátsági templom tövében volt az első pihenő. Megcsodáltuk a bélletes kaput díszítő apostolszobrokat, amelyekről tudjuk, hogy másolatok, hiszen az eredeti alkotások a Savaria Múzeum dísztermében függöny mögé rejtve várják sorsuk jobbra fordulását. Mennyire más e templom épülettömbjét szemlélve megbeszélni a román stílus építészeti jegyeit, mint mondjuk egy mégoly szép kivitelű könyvet lapozgatva, vagy vetített képeket szemlélve!

Jákról Szentpéterfára a lengedezÅ‘ szél ellenében is megállás nélkül jutottunk el. Egy kortynyi frissítÅ‘ ital, illetve vércukorszint-emelÅ‘ édesség elfogyasztása után átgurultunk az államhatáron. A bildeini múzeum elÅ‘tt elhaladva egyenesen a Határ-sétaösvényhez vezetett az utunk. A magyar határÅ‘rség által még a kommunista érában felállított műszaki határzár rekonstrukcióját (kerítés, jelzÅ‘rendszer, magasfigyelÅ‘ torony) szemlélve felvetÅ‘dött a kérdés: ki gondolta volna, hogy ezek az eszközök a migráció miatt ilyen hirtelen újra aktuálissá válnak?BildeinrÅ‘l Pornóapáti felé kanyarodtunk – ahol meg kellett ugyan mászni néhány húzósabb emelkedÅ‘t, de aztán lényegében Szombathelyig kényelmes lejtÅ‘n gurulhattunk, sokáig erdÅ‘k ölelésében kanyargó úton.

Reméljük, hogy a legközelebbi túrára már többen vállalkoznak a múzeumbogár klub népes tagsága köréből. (Azért mi is rövidebb távot választunk majd!)

Galéria