Világokból világokba űzötten

Orbán Róbert éveken át kitartóan kereste a „Blum-rejtély” nyomait, méghozzá nem fiktív, hanem valós levéltári iratokra támaszkodva. Az egylet családtörténeti sorozatának 14. eseményén elmondta, hogy számára a kutatás akkor vált abbahagyhatatlanul izgalmassá, amikor rábukkant egy 1912-ben kelt, Brenner Tóbiáshoz címzett levélre. Ebben a dokumentumban a bécsi hatóságok arról kértek információt, hogy egy bizonyos szombathelyi születésű Blum úr megbízható személy-e? A válasz is elÅ‘került: a címzett személyesen ismeri a kérdéses urat, akit szerény és kifogástalan embernek tart.

1999-ben egy kirándulás során Orbán Róbert Triesztben sétálva magyar emlékekre bukkant. Eleinte csak arra volt kíváncsi, hogy a Stella Mare nevezetű vendéglátó egységben valóban kapható-e a rigójancsi nevű sütemény? (Kiderült, igen, ráadásul annak idején éppen itt szokott kávézni James Joyce.) Orbán Róbert a város utcáit járva egy névtáblán megpillantotta a „Gabrio de Szombathely” nevet. Azonnal arra gondolt, hogy a család valószínűleg SzombathelyrÅ‘l származhat, ám nem mert becsengetni a lakásba. Tovább haladva a régi biztosító társaság székházán rácalmási Frigyesi Adolf neve tűnt fel. A helyi zsidó temetÅ‘ sírkövein szintén számos magyar név szerepelt.
A folytatás már nem olasz terepen, hanem a szombathelyi levéltárban játszódott. A szombathelyi anyakönyvekből megállapítható, hogy a szóba jöhető időszakban egyetlen Blum nevű család élt Szombathelyen, de tagjai közül senki sem viselte a Rudolf vagy a Lipót nevet. A Lakompakról származó Blum Márton és családja a Fő tér 41. számú házban élt. Valószínűleg ebben a házban született fia, Blum Sándor is, aki fakereskedő lett és az 1900-as évek elején halt meg.

Orbán Róbert második, ezúttal Szent Quirinus nyomdokain tett trieszti útja újabb „blumológiai” adalékokkal szolgált. ElÅ‘adónk felkereste Gabrio de Szombathelyt, Trieszt díszpolgárát, irodalomtörténészt, aki akkor 80 éves volt. Kiderült, hogy a „Szombathely” család az 1820-as években került ki Olaszországba. Ekkor történt ugyanis, hogy a Koltáról származó Szombathely Gáspár (Gasparo de Szombathely) katonaként Itáliában maradt. Gabrio felmenÅ‘i mind foglalkoztak írással. Apja, Marino de Szombathely irodalomtörténészként Odüsszeusz történetének feltérképezését tűzte ki célul, családja történetét pedig az akháj hÅ‘s bolyongásaihoz hasonlította. Gabrio apja személyesen ismerte Joyce-ot, de nem volt nagy véleménnyel róla. Link, iszákos embernek tartotta, aki sok helyen lakott és adósságot adósságra halmozva élt.
A Szombathely család szálai Győrön át az Érsekújvár közelében lévő Koltára vezettek. Orbán Róbert utazásai során oda is eljutott. Kolta ma teljes egészében szlovák település, de a helyiek még emlékeztek arra, hogy élt ott egy Szombathely nevű nemesi család. A temetőben megvolt a családi sírkert, de a kastélyukat már lebontották.
Orbán Róbert második trieszti útja végén a „Blum-aktát” félretette azzal, hogy aki után nyomoz, minden bizonnyal fiktív karakter, és további kutatást nem érdemes folytatni létezésének kérdésérÅ‘l. Fél év múlva egy különös e-mail mégis fordulatot hozott. A prágai egyetem egyik irodalomtörténésze azzal a kérdéssel kereste meg Orbán Róbertet, hogy van-e információja Blum Sándor sírhelyérÅ‘l és tudna-e róla bÅ‘vebb adatokkal szolgálni? Az erotikus témájú műveirÅ‘l elhíresült Blum Edmundról (Ödön) is érdeklÅ‘dött a prágai kutató. Róla szólt a Brenner Tóbiáshoz írott levél a megbízhatóság kérdésével. Blum Edmund ugyanis könyvkiadó vállaltot kívánt létesíteni Bécsben, és ehhez kellett az engedély. Amikor a kutató által elküldött adatok alapján Orbán Róbert a levéltárban ismét megnézte a zsidó hitközség születési anyakönyvét, kiderült, hogy az 1874-es évnél abból egyetlen lap hiányzik – éppen az, amelyiken Blum Ödönnek (Edmundnak) kell szerepelnie. Világossá vált, hogy Edmund Blum annak a családnak a leszármazottja volt.
A „civilben” fogorvos Edmund Eszéken, késÅ‘bb Bécsben praktizált. ElsÅ‘ írásai is Eszéken jelentek meg. A Blum Könyvek Kiadóvállalat célja elsÅ‘sorban a tulajdonos saját írásainak megjelentetése volt. Német nyelven publikált, erotikus témájú regényei (pl.: „Nászéjszaka”, „Egy lány tévútjai”) mellett a zsidókérdésrÅ‘l szóló értekezést („Miért nem hagyják magukat a zsidók megkeresztelni?), és szociografikus írásokat is közzétett. Tehetséges író volt, önmagát bécsi Maupassant-nak nevezte.
Érdekes kérdés, hogy vajon James Joyce olvashatta-e Edmund Blum könyveit? Molly Bloom ugyanis az Ulysses végén egy hasonló témájú olcsó regényt olvas „Bűn méze” címmel…

Galéria