SzemtÅ‘l szemben – a múlttal

Odébb a múlt századi Szombathely utcáin járó, a kor divatja szerinti kalapot viselÅ‘ emberek tekintenek ránk. Aztán mosolygós, vagy komoly gyermekarcok, családi körben. Emberek, akik ugyanazokon az utakon jártak, mint mi itt a városunkban. Akár ma is köztünk élhetnének, nem látnánk semmi furcsát rajtuk. Értelmiségiek, iparosok, kereskedÅ‘k – szombathelyi polgárok és gyermekeik – akik zsidók voltak. Olyan korszakban éltek, amikor pusztán származásuk miatt jogfosztás, majd tömeges deportálás és „megsemmisítés” várt rájuk. A fotók alatt, hosszú folyamban szerepeltek az elhurcoltak nevei, akik közül alig 300-an tértek vissza Szombathelyre – hogy újrakezdjék életüket. A számadat, hogy több mint 3600 honfitársunkat zsúfolták be marhavagonokba, szinte felfoghatatlan számunkra. A számok ridegek, pontatlanok is, igazán csak akkor érintenek meg minket, amikor látjuk az embert a számok mögött. A „SzemtÅ‘l szemben” című kiállítás rendezÅ‘i 32 téma köré csoportosítva több mint 500 fényképet állítottak ki. A képek mellett az ábrázolt személyek élettörténete is olvasható volt.A múzeumbogár klubtagok számára Varga Eleonóra történész közvetítette a kiállítás jobb megértéséhez szükséges tudnivalókat. A sok közül két arcot láthattunk a kivetítÅ‘n: találgatattuk, kik lehettek, mivel foglalkoztak? Egy szép arcú hölgy és egy elegáns öltönyös úr Å‘szinte tekintete nézett velünk szembe. A nÅ‘ szemében többek szerint melankólia tükrözÅ‘dött. Néhányan színésznek, tanárnak, vagy orvosnak gondolták Å‘ket. Az utóbbi találgató ráhibázott: a férfi, dr. Berger László neves belgyógyásza volt városunknak, a hölgy pedig gyógyszerész volt: Párczer Gézáné Galló Gabriellának hívták.Varga Eleonórától megtudhattuk, hogy zsidó családok már a 17. század elején letelepedtek Szombathelyen, fÅ‘nemesek birtokain. Akkoriban a letelepedés még nem, a kereskedés viszont már engedélyezett volt számukra a város területén. Az 1840. évi XXIX. törvénycikk Szombathelyen is lehetÅ‘vé tette számukra a letelepedést. Zsidó polgárai is sokat tettek azért, hogy Szombathely a 20. század elejére a „nyugat királynÅ‘je” legyen. A zsidókat Magyarországon 1938-tól kezdve fokozatosan kiszorították a közéletbÅ‘l, eltávolították munkahelyeikrÅ‘l. Az 1944. április 28-án kelt 1610/1944. M. E. sz. kormányrendelet aztán előírta számukra a kényszerlakhelyek, azaz a gettók felállítását. A szombathelyi gettó a mai FÅ‘ tér déli oldalától a Zrínyi Ilona utcáig terjedt, a Rákóczi Ferenc utca és az Aréna utca közötti térségben. A zsidóknak pár nap leforgása alatt kellett beköltözniük a gettóba, személyes tárgyaikról le kellett mondaniuk, azok a város tulajdonába kerültek, csupán a legszükségesebbeket vihették magukkal. A gettó kapui 1944. június 29-én nyíltak meg, hogy lakóit koncentrációs táborokba szállítsák…

A foglalkozás részeként meghallgattuk Rosenberg Dani balladáját, zárásaként pedig mindenki kiválaszthatott egyet a 3600 névből, megismerhette a név viselőjének további sorsát és egy kőre a nevet felírva személyes emléket állíthatott a holokauszt egy szombathelyi áldozatának.