Egy arisztokrata hölgyre emlékezünk

Szalainé Bodor Edit könyvtáros kezdeményezte gyűjtés eredményeként a Berzsenyi Dániel Könyvtárban november 5-én nyílt meg a kiállítás. Horváth József helytörténész, Sellyei Gábor belsőépítész, Pass Erzsébet recepciós, Koós Antal és Kenesei János pincérek, Őri Dezső egykori szállodaigazgató és Kőrössy Tamás zenész vállalták, hogy kerekasztal-beszélgetésen megosztják emlékeiket a Szállóról az összegyűltekkel. Megtudhattuk tőlük, hogy a patinás épület falai milyen titkokat rejtettek.
Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő vezette a társalgást. Felvezetésként arisztokrata hölgynek nevezete az épületet, akiért a férfiak rajongtak. „Életrajza rendkívül érdekes, itt-ott kicsit kesze-kusza, mint minden rendes arisztokrata hölgyé.” – állapította meg szellemesen a helytörténész.Horváth József elmesélte az épület történetét, hogy Kovács Szállóból miképp fejlődött a mindenki által ismert Savaria „Nagyszállóvá”. Eredete egy kávéházhoz nyúlik vissza, amit Kovács (Kohn) Jakab „Sabaria” néven üzemeltetett, fejtörést okozva a helytörténészeknek, akik a későbbi Savaria Hotellel gyakran összekeverik. Sellyei Gábor belsőépítész parádés munkának nevezete az épület kialakítását. Tervezői a kor legmodernebb építészeti technikáit alkalmazták, alapzata még 100 év múltán is a helyén áll, nem süllyedt meg. Egyetlen hibája talán a fürdőszobák kialakítása, valamint az, hogy mára a forgalom irányának változása miatt megközelítése nehézkes.
Őri Dezső egykori igazgató elődje precizitását méltatta. „A Savaria Szálló volt az egyetlen olyan vendéglátóhely pályafutásom során, ahova nem azért hívtak vezetőnek, mert rendet kellett tennem.” – mondta. Elődje korábban katonatiszt volt, aki gondosan vezette a szállodát, egészen nyugdíjazásáig.
A rendezvényen a szép mosolyú egykori recepciós, Pass Erzsébet is megszólalt, hogy feltárja a szobák titkát. Különleges számára Savaria Nagyszálló, hiszen ez volt első munkahelye. Kiemelte, hogy nagyon sok múlik azon, hogy a recepciós miként látja el munkakörét, nem viheti a munkába családi gondjait, mindenkor mosolyogva, kedvesen és türelemmel kell bánnia vendégeivel. A minőségi munka mellett az egységes megjelenést is megkövetelték a szálloda dolgozóitól a ruházat tekintetében. A recepciós hölgy a szálloda falai között megfordult legemlékezetesebb vendégeit is felsorolta: Fülöp Zsigmond 103-as, Gellért Károly a 125-ös, Marton Éva a 311-es szobában szállt meg. Még Göncz Árpád is jár itt, a 218-as szobát bérelte. De legkedvesebb emléke mégsem a vendégekhez, hanem egy munkatársához fűződik, akit a Savaria Szállóban ismert meg: a férjéhez.Koós Antal, aki a Savaria Szálló főpincére volt, a kiszolgálás módjairól, annak esetenként mulattató buktatóiról, a pincéri hierarchiát kifejező viseletről beszélt. A főpincér (főúr) frakkban, az ételhordók fekete szmokingban, csokornyakkendőben szolgáltak fel, míg a rezidens és első éves pincérek fehér öltönyt és hosszúnyakkendőt viseltek. Pincérnek lenni akkoriban megtisztelő és megbecsült munka volt. A szokások annyiban változtak, hogy a mai felszolgálóknak kevesebb idejük jut a vendégekkel foglalkozni – egészítette ki Kenesei János az elmondottakat.
Ki gondolta volna, hogy a Nagyszálló jelen van a világirodalomban is? Rózsa Melinda újságírónő egy németből fordított novellát hozott, amelyben a ma 68 esztendős Richard Hebstreit meséli el a Szállóhoz kötődő kamaszkori emlékeit, élete első kalandját egy kikapós nőcskével.
A szálló egykori zenéjéről Kőrössy Tamásék gondoskodtak. A zenésznek hangulatot kell varázsolnia, ezzel becsábítania és ott tartania a vendéget. Elmondása szerint akkoriban a zenészeknek is komoly képzési előfeltételeknek kellett megfelelniük. Spiegler Tibor arra kérte Kőrössy Tamást és Koós Antalt, hogy ajánljanak a beszélgetős este hangulatához illő zenét és menüt. Kőrössy Tamás az „Azok a szép napok…” kezdetű dallal, míg a Koós Antal a közelgő Márton-napra való tekintettel, libavacsorával kedveskedett volna a vendégeknek.
A pódiumbeszélgetés megható pillanataként Nagy Éva könyvtárigazgató és Tóth Kálmán egyleti titkár virágcsokorral köszöntötte a Kondor házaspárt, akik kereken 50 éve a Szállóban tartották lakodalmukat, nászéjszakájukat.
Az oldott hangulatú beszélgetés, emlékek felidézése után a résztvevők megtekintették a könyvtár földszínén berendezett „Minden, ami Nagyszálló” című kiállítást, a szponzorok jóvoltából pedig állófogadásra is sor került. A táncolni vágyók valóban lassúzhattak a felcsendülő dallamokra, köztük természetesen az „Azok a szép napok”-ra is.

Kőrössy Tamásnak igaza volt, a kiszűrődő dallamnak varázsereje van: egy pillanatra megállásra késztette az arra járó fiatalokat. A könyvtár ablakánál kíváncsiskodó fiú megkérdezte lánypartnerét: „Állófogadás, bemenjünk?” De a lány így felelt: „Minek? Már ettem.” Ők nem tudják, mi mindenről maradtak le: azok az idők sajnos már elmúltak…

Galéria