Egy amatőr fotográfus hagyatéka

Felmerül a kérdés: miért éppen Bázakerettye? Mert azon kívül, hogy Bajzik Zsolt szülÅ‘faluja, a többi zalai település közül méltán kiemelkedik, mivel itt 1930-as években olajat találtak és iparvidék alakult ki. Csonkás Sándor is olajipari munkásként kereste a kenyerét. Akkoriban nem mindenki, illetve csak az engedéllyel rendelkezÅ‘k készíthettek felvételeket a vállalatról. Megörökítette a munkásemberek mindennapjait, a szépen kialakított település képet. E ritka felvételek Å‘rzÅ‘je Csonkás Sándor lánya, akinek jóvoltából Bajzik Zsolt eddig publikálatlan felvételeket is szerepeltethetett nemrég közreadott, „Jó szerencsét, Bázakerettye! Fejezetek és képek a település történetébÅ‘l” című könyvében. Hogy kerülhetett Csonkás Sándor kapcsolatba a fényképezéssel? A második világháború kezdetekor nem kerülhette el a besorozást, ám mikor 1944-ben megsebesült, Nagykanizsára került. Nagykanizsán az 1950-es években fotóklub alakult, amelynek Csonkás Sándor aktív tagjává vált.
1965. október 26-án Bázakerettyét is elérte a forradalom. Az emberek egy traktor segítségével ledöntötték a felszabadulási emlékművet. Csodaszámba megy, hogy Csonkás Sándor színes filmre készített felvételei megmaradhattak, hiszen a legtöbb gépből kihúzták a filmszalagokat, mert bizonyítékul szolgálhattak volna a megtorlás idején.
Csonkás Sándor 1956 utáni portréfelvételei az ünnepek alkalmával készült képek. Bajzik Zsolt kiemelte, különlegességüket az is adja, hogy a korabeli a divat változásait, a különböző társadalmi rétegek viseletének különbségeit is megfigyelhetjük rajtuk.