Magyarország legnyugatibb települését elhagyva, a festői szépségű Hampó völgyben a piros háromszög jelű turistaút és tanösvény vezet a 387 m magas Hármashatárhegyre. Séta közben hasznos ismereteket hallunk Lendvai Zoltántól a természeti értékekről, gyógynövényekről, M. Kozár Máriától a rendszerváltozás előtti hétköznapokról. Hamar elfogy lábunk alatt a mintegy 4 kilométernyi távolság, csak az út végén található kaptató veszi igénybe egy kissé a kevésbé edzett túrázókat. Az Hármashatárkő körül található turistabarát pihenőhelyekre letelepedve falatozunk, majd rövid megemlékezés következik.
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”
– hangzik el Juhász Gyula Trianon című verse Szalai András előadásában, majd Tóth Kálmán olvas fel egy részletet a magyar békedelegáció hivatalos beszámolójából, végül M. Kozár Mária a két világháború közti években lejegyzett, a Hármashatárkőhöz tett osztálykirándulás krónikáját idézi fel. Elkészül a csoportkép a három ország címereit és a békeszerződés dátumait (1919. szept. 10., 1920. jún. 4.) feltüntető, 1922-ben emelt emlékműnél, és a kerékpárosok indulnak is, hogy járműveikre pattanva mielőbb útnak indulhassanak. Előtte azonban rövid látogatásra betérnek a Kühár Emlékházba.
A felsőszölnöki régi plébániaházban a 19. század elejétől éltek papok. Sorrendben tizenhetedikként élt és alkotott itt Kühár János. Az egykori plébániaépületben rekonstruálták a tudós pap plébániahivatalát, ebédlőjét és hálószobáját. A további helyiségekben a Rábavidék egyháztörténeti dokumentumai és hitéleti tárgyai láthatók, a volt istállóban néprajzi kiállítás mutatja be a plébánia és a falu lakóinak gazdasági eszközeit.