A 2014. évi régésztábor krónikája - I. közlemény
Előzmények és az első nap eseményei
2013 nyarán szenzációs régészeti leletek kerültek elÅ‘ a Vas megyei Pósfa község határában. A népvándorláskor korai szakaszából való temetÅ‘részlet feltárásának munkálataiba a régésztáborosok is bepillanthattak. Természetes tehát, hogy 2014. évi régésztábor programjait a népvándorláskor jegyében állÃtottuk össze.
A Hun Birodalom terjeszkedésétÅ‘l a magyar honfoglalásig eltelt kb. négy és fél évszázad a Kárpát-medence történetének talán legmozgalmasabb, régészeti leletekben bÅ‘velkedÅ‘ idÅ‘szaka volt. Ugyanakkor a történelemoktatásban nem szerepel túl nagy hangsúllyal ez az izgalmas, drámai fordulatokkal teli korszak, amely a Nyugat-Dunántúlon nem hagyott hátra annyi emléket, mint az Alföldön, vagy a Duna mentén. A Vasi Múzeumbarát Egylet és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum 2014. évi régésztábora a Vas megye területérÅ‘l, a népvándorlás korából ismert kisszámú, de tudományos szempontból nagy jelentÅ‘ségű leletcsoportra irányÃtotta a résztvevÅ‘k figyelmét.
Első nap
2014-ben, a több mint egy évtizedes gyakorlatnak megfelelően, a Szombathelyen és környékén lakók napközisként (39 fő), a távolabbról érkezettek (5 fő) bentlakóként vettek részt a Vasi Skanzenben 2014. június 23-28. közt megrendezett, 6 napos régésztábor tevékenységeiben. Örömteli, hogy ez évben is érkeztek gyerekek az országhatárokon túlról (Munkácsról egy, Szabadkáról két fő).
HétfÅ‘ reggel a táborvezetÅ‘i köszöntÅ‘ és néhány megszÃvlelendÅ‘ intelem elhangzása után a program a Nyugati Gyepű Pajzsa Egyesület két tagja, Pospischil Barnabás és Tompa Balázs jóvoltából harci és fegyverzet bemutatóval indult. Ezt követÅ‘en sorshúzás döntötte el, hogy a tábor résztvevÅ‘i melyik néphez tartoznak majd?
Eszerint készültek el a germánokat, avarokat és magyarokat megkülönböztetÅ‘ tábori nyakbavalók, amelyeken az adott nép régészeti hagyatékából kiválasztott egy-egy jellegzetes motÃvum szerepelt. A nyakbavaló két összeragasztott bÅ‘rkorongból, vékonyra hasÃtott, majd összefont szÃjakból készült. A motÃvumok és az azonosÃtó viselÅ‘jének székely-magyar rovásÃrásjelekkel Ãrott neve égetÅ‘páka segÃtségével került a felsÅ‘ bÅ‘rkorongra. Délután népenként, forgószÃnpad-rendszerben kenyérsütÅ‘ sárkemence épÃtése, agyagedény-, illetve textilzászló-készÃtése volt a program. A foglalkozásokat Nagy Endre muzeológus, Udvardi Balázs Tamás és Nagy Rebeka restaurátorok vezették.
Érdeklődők figyelem! A tábor részletes krónikáját öt további részben tesszük közzé honlapunkon.
A kemenceépÃtésrÅ‘l külön cikkben számolunk be.
Galéria