„Nagyapám, Szigetváry Zoltán, patikus volt Szombathelyen, neje a szombathelyi születésű Brenner Erzsébet, a fotós nagymama. Mivel szép számban készültek gyermekkori képek a nagymamáról, arra lehet gondolni, hogy már a felmenÅ‘k közül valaki, vagy a nagycsalád egyik idÅ‘sebb tagja is fényképezett. Mivel édesapám volt a legidÅ‘sebb gyermek a családban, nagyszüleim bizonyára abban bÃztak, hogy majd idÅ‘vel Å‘ veszi át a mai PetÅ‘fi Sándor, és KÅ‘szegi utcák keresztezÅ‘désében működött Megváltó Gyógyszertár vezetését.” – kezdte az elÅ‘dök bemutatását Szigetváry Katalin. Hogy a szülÅ‘k mennyire kijelöltnek vélték az ifjú örökös életpályamodelljét, arra bizonyÃték az a fotó, amelyen a néhány hónapos Ferenc látható a patikai táraasztalán, háttérben a boldog szülÅ‘kkel.
Életútja, ha végül a gyógyszerészet felé irányult is, nem vezethetett nyÃlegyenesen oda. Az 1926-os születésű Ferenc a püspöki elemibe, majd a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba járt. Jött a második világháború, 1944-ben bevonult katonának, fogságba esett, ahol tÃfuszban megbetegedett. Szerencséjére – mondhatnánk, hiszen Ãgy elkerülte a Szovjetunióba való elhurcolást. A temesvári kórházban ápolták, kis hÃján halálát okozta a súlyos betegség. Lábadozva, az otthoni helyzetrÅ‘l mit sem tudva, a következÅ‘ lehetÅ‘ségeket vázolta fel magának a jövÅ‘t illetÅ‘en: ha megmaradt a szombathelyi patika és a család is túlélte a háborút, akkor patikus lesz; ha minden és mindenki elpusztult, akkor beáll szerzetesnek. Mivel a család és a gyógyszertár is épségben átvészelte a bombázásokat, az elsÅ‘ variáció lett az irányadó. Leérettségizett, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott, ahol 1951-ben kapott diplomát. Ezután besorozták az új rend néphadseregébe, ahol - ahogy mondani szokta - a „dombelhárÃtókhoz” került, tehát a politikailag kevésbé megbÃzható társakkal együtt lapátos katonaként teljesÃtett szolgálatot.
Leszerelése után megnÅ‘sült, nejével visszaköltözött Szombathelyre. Egy ideig „pendlizÅ‘” gyógyszerészként a megye különbözÅ‘ patikáiban helyettesÃtette a betegállományban, szabadságon lévÅ‘ kollégákat. A Széll Kálmán utcai patika vezetÅ‘je lett, 1961-tÅ‘l pedig a Vas Megyei Gyógyszertári Központ Gyógyszergazdálkodási Osztályán dolgozott. A gyógyszerészet története nagyon érdekelte, ekkor kezdett a régi gyógyszertári felszerelésekkel foglalkozni, lajstromba vette a megye régi gyógyszerészi relikviáit. 1979 januárjától az általa létrehozott KÅ‘szegi Patikamúzeum vezetÅ‘je lett.
Mivel a háború utáni években egyre többen kezdtek hobbiszinten fényképezni, az 1950-es években a fotósok számára országszerte klubokat létesÃtettek. 1957-ben Vas Megye Tanácsa a város fejlÅ‘dését bemutató pályázatot Ãrt ki műkedvelÅ‘ fényképészek számára. A beérkezett pályamunkákból kiállÃtás nyÃlt, majd a tárlat zárása után a Vas Népe több alkotást is leközölt. Szigetváry FerenctÅ‘l több kép is helyet kapott a vasi napilapban, Ãgy a „Délben” cÃmű, amelynek központi figurája egy abrakostarisznyából falatozó fuvaros ló, vagy a „Cicamosdás”, amelynek fÅ‘szereplÅ‘je egy kismacska.
1958-ban megalakult a Savaria Fotó Klub, ahol Szigetváry Ferenc életre szóló barátságot kötött Weszelits JenÅ‘vel, Reczetár Jánossal, Dancs Imrével. A Klub, amelynek az alakulás évében már 130 tagja volt, 1962-ig működött, tagjai számos hazai és nemzetközi pályázaton vettek részt. 1959-ben a Savaria Múzeumban nemzetközi fotókiállÃtás nyÃlt, amelyre a Savaria Fotóklubból 9 képet neveztek, köztük a szűkebb baráti kör tagjainak alkotásait.
Az alkotói pályafutást bÅ‘séges képanyaggal illusztráló beszélgetés végén fellebbent a fátyol a „3P2K” mibenlétérÅ‘l. Dr. Szigetváry Ferenc köré szervezÅ‘dött baráti társaságról van szó: „Pipa, Pia, Photo KedvelÅ‘k Köre” a megfejtés. A fotózás szeretete fűzte össze tagjait, a tréfás önmeghatározás második összetevÅ‘je (Pia) inkább a derűs, humoros életszemlélet, mint tényleges szenvedély kifejezÅ‘je.