Kép a dobozban
Fizika és festészet? Mi a csuda!
Foki Éva grafikusművész ötlete alapján a Faluképek cÃmű kiállÃtás céljaira a Savaria Múzeum dÃsztermében felállÃtott hatalmas fehér dobozok egyike camera obscurává alakult át. De mit jelöl valójában ez a latin kifejezés?
Nem mást, mint a fényképezÅ‘gép Å‘sét, az emberi szem működésének elvén alapuló egyszerű szerkezetet. ElkészÃtéséhez nem kell semmi más, csak egy „sötétséggel teli” zárt doboz, amelynek egyik oldalán kicsi lyuk van, hogy azon át beszűrÅ‘dhessen a fény. És láss csodát: a lyukas oldallal szemben lévÅ‘ dobozfalon megjelenik a külsÅ‘ világ fordÃtott állású képe! A fizika és a festészet néhány közös titkát feltáró foglalkozás elején minden múzeumbogár klubtag bebújhatott a camera obscura belsejébe, hogy részese legyen e csodának. Hogy az értelem is gyarapodjék, gyors áttekintés következett a portré- és térábrázolás történetérÅ‘l. Foki Éva elmondta és vetÃtett képekkel is bizonyÃtotta: a legkorábbi ránk maradt festészeti alkotásoktól kezdve az ember alapvetÅ‘ törekvése volt, hogy a körülötte lévÅ‘ világot minél pontosabban rögzÃtse, illetve a látottak minél pontosabb illúzióját keltse. A portré esetében ez a kezdetektÅ‘l többé-kevésbé sikerült is. Azonban teljesen más a helyzet, ha a térábrázolásokat vesszük szemügyre. Az illúziót keltÅ‘ szándék itt is tetten érhetÅ‘, de a megvalósÃtás szÃnvonala koronként változó. Vajon mi ennek az oka? Bizony a művészek sokáig nem ismerték a perspektivikus ábrázolás törvényszerűségeit. Aztán több olyan eszközt is készÃtettek, amelyek segÃtséget nyújtottak az alkotóknak a háromdimenziós tér két dimenzióban való leképezése során. Foki Éva jóvoltából ki is próbáltunk néhány, a távlati ábrázolást megkönnyÃtÅ‘ szerkezetet, végül pedig mindenki készÃthetett egy hordozható méretű camera obscurát.