A Gothard Ferenc által felhalmozott javakat hat gyermeke igen csak megrövidítette. Veszélybe került a nemesi vagyon, a család a csődszakadék szélén táncolt. A fennmaradt iratok szerint ekkor egy szobalány, nevezetesen Horváth Rézsi elég csinos összegű kölcsönnel húzta ki a csávából munkaadóit. A Gothard-família történetében bizony volt olyan eset, amikor az egész birtok zálog alá került. Ám ekkor újabb megoldást kínált a sors: a jól kiválasztott menyasszony hozományával sikerült a gazdasági katasztrófát elkerülni.
III. Gothard Ferenc különös házassága, majd váratlan halála után vagyonára kettős követelés lépett fel. Egyrészt "idegen ágybul" való gyermeke, István (IV.), másrészt a két unokaöcs, Mihály és István (III.) részéről. Az ellentét a két fél összecsapásáig fajult. 1844. augusztus 8-án István (III.) sokadmagával a herényi kastélyhoz vonult, hogy akár erőszak árán is, de visszaszerezze a neki ígért vagyont. A próbálkozások ellenére azonban nem sikerült a kastélyból annak urát kiűzni. István (IV.) tartotta magát, a szolgálóknak pedig kiadta, hogy az udvaron elhelyezett mozsárral két lövést adjanak le, hogy a betolakodók elijedjenek. István (III.) vereséget szenvedve tért haza hetyei birtokára, ám a harcot nem adta fel: peres úton küzdött tovább igazáért. Az első bírói ítélet neki kedvezett, ám a fellebbezés során István (IV.) rámutatott arra, hogy az adásvételi szerződés, amire István (III.) az érvelését alapozta, hamis aláírással volt ellátva. Az 1845. január 31-én érkezett levélben maga a császár utasította a vármegyét a korábbi ítélet megsemmisítésre és új eljárás lebonyolítására.
Jenő (1857–1909) már gyermekkorában kezdett érdeklődni a csillagászat, valamint a villamosgépészet iránt. Középiskolai tanulmányait a Premontrei Főgimnáziumban folytatta és már ekkor a herényi birtokon fizikai, kémiai labort rendeztek be. Fivérével kísérleteket végeztek, és azokhoz eszközöket is készítettek. Későbbi tanulmányait Bécsben, a Technische Hochschle-ban folytatta. 1895-ben a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság műszaki igazgatója lett. Igazgatósági tagja volt továbbá a Mayer-gépgyárnak is. Többek között döntő szerepe volt a város villamoshálózatának kiépítésében is. Csillagászként főként az üstökösökkel, égi fotográfiával foglalkozott. Több csillagászati és fényképészeti műszer feltalálása fűződik a nevéhez. Róla nevezték el a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium épületében 1949-ben létesült csillagvizsgálót, amely 1969-től Herényben működik.
Sándor (1859–1939) édesapja halálát követően átvette a gazdaság irányítását, így a megkezdett jogi tanulmányait félbe hagyva belevetette magát a gazdasági életbe. Viszonylag fiatalon bekapcsolódott a Szombathely üzleti életébe. 1882-ben a Szombathelyi Kereskedelmi és Iparkamara igazgatósági tagja lett, majd 1889-ben a Vasmegyei Gazdasági Egyesület igazgatójává választották. Közben sorra jelentek meg agrártémájú írásai, könyvei. 1891-ben a Ferenc József lovagrend kitüntetést is megkapta. A Gothard-família ipari vállalkozása az ő nevéhez fűződik: 1902-ben a Mayer-gépgyár elnöke lett. Mivel azonban a gépészethez nem értett, fivérét, Gothard Jenőt kérte fel örökös elnöki tanácsadójaként.
Gothard Sándor volt a kezdeményezője a család másik nagy vállalkozásának, a vendéglátó komplexumként működő, a Fő tértől a Kisfaludy utcán át a Király utcáig létesülő szálló, kávéház és kertvendéglővel kiegészülő épületegyüttes üzemeltetésének, majd későbbi 1915-ös értékesítésének is.
István (1869–1948) a Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban orvosi tanulmányokba kezdett, majd ezt követően külföldre ment és ott művészetet tanult. Berlinben és Párizsban telepedett meg egy rövid időre. Egyiptomban is megfordult, ahol a tuberkulózis üggyel foglalkozott. Az első világháború alatt sorhajó orvosként teljesített szolgálatot a Dunai flottánál. Egyiptomi tartózkodása alatt (1907–1908) jelentős, mintegy 300 darabból álló gyűjteményt halmozott fel, amelynek már csak néhány darabja található meg a Savaria Múzeum gyűjteményében.