Az ókori Savaria fürdői
Sok mindent köszönhetünk a rómaiaknak, többek között a fürdőzés kultúrájának magas szinten való művelését, amely akkoriban az egész birodalomban elterjedt. A pannóniai római városok régészeti feltárását követően nyilvánvalóvá vált, hogy a fürdők vízellátását komoly vízvezetékrendszereken keresztül tudták megoldani, mely nyilván az adott teleülés vízellátására is pozitívan hatott. A római kori fürdők tulajdonképpen megjelenésre, elrendezésre azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindegyikben megtalálható volt az előcsarnok, beljebb öltözőhelyiségek, hideg-, langyos- és meleg vizes medencék, kádak várták a megtisztulni, pihenni, szórakozni vágyókat. A fürdőzés már akkor sem csak kifejezetten tisztálkodásra szolgált, hanem kulturális és társadalmi jelentőséggel is bírt. Városunkban több, a fürdészettel kapcsolatos régészeti lelet, emlék került elő. Például a Szily János u. 12. szám alatt zajlott ásatáson feltárt csatornából való az az oltárkő, amely egy vizeskorsón könyöklő nimfát ábrázol, egyértelműen vízforrást jelképezve a korabeliek számára. De Bajzik Zsolt vetített képein visszaköszönt a Fő téren végrehajtott feltárás eredményeként előkerült bámulatos csatorna, melynek falai között egy felnőtt ember kényelmesen végig tudott sétálni. Szombathelyen három nagyobb fürdő maradványairól tájékoztatott az előadó: egy a megyeháza, egy az régi papi szeminárium épülete alatt és még egy a Járdányi Paulivics István Romkertben található.
A középkorban a fürdőházak jelentették az egyetlen tisztálkodási lehetőséget, de gyógyászati szempontból is rendkívül jelentősek voltak a kor embere számára. Fürdőmestereket alkalmaztak, akiknek a fürdés felügyeletén kívül kisebb orvosi, gyógyászati beavatkozások megtétele, például az érvágás, is engedélyezett volt. 1614-ből származik az a helytörténeti adat, amely arról tájékoztat, hogy egy bizonyos Fürdős Jánost bérleti díj befizetésének elhalasztása miatt eltávolítottak fürdősmesteri állásából. Az előadásból megtudhattuk, hogy egy fürdősmester körülbelül 250 Ft-ot keresett a 17. századi Szombathelyen. A fürdőházak használatát fürdőszabályzat tartalmazta. Érdekesség, hogy a vidékieknek például akkor többet kellett a használatért fizetni. Szombathelyen 1817-ben készítettek Szalay Imre fizikus közreműködésével egy ún. „füstferedőt”, melynek lényege feltehetőleg a bőrbetegségek gyógyításában rejlett. A gyógyulni vágyó testét egy kabinba zárták, majd két oldalról kénes, higanyos gőzzel, valamint különféle gyógynövények füstjének befúvásával kezelték a beteg bőrfelületeket, testrészeket. Valószínűleg az 1830-as évekig működött Szombathelyen ez a fürdőtípus.
1846-ban a szombathelyi Fürdőházi Részvénytársaság megalakulásának köszönhetően újabb fürdőház létesülhetett a városban. A felújítást követően új fürdőkádakat helyeztek el, amelyben már a magasabb növésű emberek is kényelmesen elhelyezkedhettek.
Izraelita fürdők – mikve
Bajzik Zsolt ismertette a zsidó rituális fürdőkkel szembeni sajátos követelményeket, mely szerint a medencében mindig élő víznek kellett lennie, továbbá mélysége megfelelő legyen arra, hogy a merítkezni vágyó legalább 3 ujjnyi mélységben a víz alá merülhessen. Érdekes adat, hogy Szombathelyen, 1840-ben a rituális fürdő medencéjét a rabbi kényelmi szempontból felszínre hozatta, a megemelt medence vízellátását szivattyú segítségével oldatták meg. 1872-ben a ferencesek kertje mellett épített fel az Ortodox Izraelita Hitközség rituális fürdőt, melynek használatára 1905-ig kaptak engedélyt a Ferences-rendbeliektől. Ezt követően a Wesselényi utcában került kialakításra a mikve. Az előadó még egy, 1947-re tehető zsidó fürdőlétesítésről számolt be: az öt kabinos rituális fürdő az Aréna u. 6. szám alatt volt megtalálható.
Gyöngyös parti uszodák
A Gyöngyös partján először 1869-ben, Horváth János jóvoltából létesült gőzfürdő, majd ezen a területen – ma az Aréna utca környéke – Polgár Antal nyitotta meg fából készült fürdőjét. Később ugyanitt a morva származású testnevelő tanár, Divald József készíttette el fürdőalkalmatosságát. A Divald-féle uszodáról mosolyogtató emlékekre bukkant Bajzik Zsolt. Kiderült, hogy egyesek nem csak fürdőzni jártak az Aréna utcában található malom mellett létesült fürdőbe, hanem bizony a fiatal lányokat meglesni az öltözőfülkék padlórésein, valamint a kukkolás céljából fúrt lyukakon keresztül. Természetesen a bakfis csíny nem maradt büntetlenül, Divald bácsi kitiltotta onnét a bűnösöket.
1904-ben Brenner Tóbiás polgármester utasítja a városi mérnöki hivatalt, hogy készítsenek terveket egy, a szegényebb rétegek fürdőzésére, tisztálkodására alkalmas fürdőről. Ennek nyomán 1905-ben az elkészült fürdőt át is adták, ám több szempontból sem volt ez kényelmes a korabeli polgároknak. Férfiak és nők csak külön fürdőzhettek, külön időben – ezért ismét népszerűbbé vált a szabad fürdőzés a Perint különböző pontjain. Ám a felügyelet nélküli fürdőzés sok balesethez, fulladáshoz vezetett. A népfürdő minőségileg folyamatosan romlott, hiszen a Perint felduzzasztása miatt a patak folyása lelassult, sok hordalékot, iszapot rakva le a fürdő területén, amely szép lassan bűzlő pocsolyához kezdett hasonlítani. Állandó konfliktusok alakultak ki a város vezetősége és a polgárok strandolási igényei között. Folyamatos problémákat szült a férfiak és nők együtt fürdőzésének tiltása, ezért aztán 1929-ben komoly háttérmunka indult meg a kor igényeit kielégítő strand megépítésére. 1934-ben viták indultak az új strand elhelyezéséről, végül a mai helye mellett döntött a vezetőség.
Termálfürdő
A fürdőzés gyógyászati irányának erősödésével országos szinten megindult hazánk rejtett termálvízkincsének felkutatása. Szombathely geotermikus adottságok terén azonban nem mondható kiemelkedőnek. Termálvizet ugyan találtak a fúrások során, ám az túl mélyen volt. Csak szivattyúk segítségével tudták felszínre hozni a körülbelül 30 fokos hőmérsékletű vizet. A termálfürdő műszaki átadására 1961 őszén került sor, de a sok hiányosság, műszaki hiba miatt akkor még nem nyitották meg azt. 1962. május 26-án avatták fel ünnepélyesen és adták át a fürdeni és gyógyulni vágyó közönségnek. Érdekességként Bajzik Zsolt elmondta, hogy a fürdő területén eleinte még termálvízzel higított őrségi málnaszörpöt is lehetett kapni.
Tófürdő, uszoda
A ma is működő és nyáron népes strandolni vágyó embersereget szórakoztató Tófürdő tervei 1945-ben kezdtek kirajzolódni, majd 1962-ben Károlyi Antal munkájának köszönhetően megszületett a fürdőkomplexum koncepciója, egy hatalmas fedett uszodával, tisztasági fürdővel, kinti, benti úszómedencével. Végül 1965-ben adták át a kb. 12 ezer m2–es szolgáltató fürdőt. A medencéket a csónakázótó vízével töltötték fel. Ekkor még a tervben szereplő fedett uszoda nem valósult meg pénz és eszközhiány miatt. 1976-ban kezdték el a fedett uszoda felépítését, de a fentebb említett okok miatt az átadásra csak 1981 augusztusában kerülhetett sor.
Az előadás végén álmélkodva konstatálhattuk, hogy ezerarcú városunk egy megint csak kevésbé kommunikált oldaláról, a fürdőkultúrájáról is méltán mondható híresnek. Sajnálatos, hogy a régi fürdők, amelyek egykor Szombathely lakosságának pihenési, szórakozási, gyógyulási, esetleg vallásgyakorlási igényeit szolgálták, a mai fiatalság számára szinte ismeretlenek. Ezért is nagyon fontos volna, hogy a meglévő fürdők találjanak lehetőségeta múlt bemutatására, kommunikálására.
A gondolatébresztő előadást követően kötetlen beszélgetés kezdődött, melynek során szóba került a Markusovszky Kórház mellett található elhagyatott strand is.