Őriszentpéteren a szomszédjuk fényképész volt, nála látta először, hogyan készül a fénykép. De élt festő is a faluban, akivel szintén kapcsolatba került. Innen származik a festészet iránti szeretete. Kezdetekben fekete-fehér fotókat, majd az 1950-es évektől színeseket, elsősorban táj- és a virágképeket készített. Fényképeivel számos kiállításon vett részt, tagja volt az 1960-as évek elején működött Savaria Fotóklubnak. Oláh Károly az 1990-es évektől megismerkedett a mozgófilm készítéssel. Számos munkája közül megemlíthetjük a Napfogyatkozás, Szombathely zöldjei, az Évszakok című filmjeit. Erdélyi tárgyú tematikus festményeinek kiállítását a közelmúltban Wass Albert nyomában címmel mutatták be a Hermann Ottó Szakképző Iskolában.A beszélgetés során kiderült, hogy a Reczetár Jánossal közel öt évtizede tartó barátságuk alapja a közös érdeklődési terület: a fotózás. „A fényképezés összehozott bennünket” – emlékezett vissza mosolyogva az előadó. Az akkoriban megalakult Savaria Fotóklubban számos hasonló barátság született. Baráti performace-ként fogható fel a Természet templomai című kiállítás, amelyet Reczetár Jánossal közösen valósítottak meg a kőszegi erdőben, mindössze néhány szárítókötélre feltűzött varázslatos természetfotóval. A technika, a fényképezés fejlődését követve Oláh Károly a fotózás szinte minden ágát kipróbálta. Országos szinten is egyedülállóvá vált a diaporáma, e mára már múltba vesző technika ismeretével, amelynek vezérlőpultját saját kezűleg készítette el. A diaporáma az 1960-as, ’70-es években élte világkorát Nyugat-Európában, ahol külön klubok létesültek. A művet bemutató személy két vetítővel egymásra úsztatja a képeket, így azokból egy harmadik, önálló alkotás keletkezik. A látvány hatását a vetítések alatt megszólaló zene, vers fokozza.
A természet templomai
avagy: természetfotózás makroszinten
Szombathely – mindenkép(p)en (No. 11.)
Vendég: Oláh Károly műkedvelő fotós
Beszélgetésvezetők: Reczetár János és Bajzik Zsolt
Oláh Károly 1935-ben látta meg a napvilágot az erdélyi Gyergyószárhegyen. Családjával 1944-ben a háború elől menekülve Őríszentpéteren telepedtek le, ahonnan 1959-ben költöztek Szombathelyre. Mai napig tartó természetszeretete ehhez az őrségi élethez nyúlik vissza és felnőttkori kedvteléseinek kialakulása is a gyermekkorához kapcsolódik.
Őriszentpéteren a szomszédjuk fényképész volt, nála látta először, hogyan készül a fénykép. De élt festő is a faluban, akivel szintén kapcsolatba került. Innen származik a festészet iránti szeretete. Kezdetekben fekete-fehér fotókat, majd az 1950-es évektől színeseket, elsősorban táj- és a virágképeket készített. Fényképeivel számos kiállításon vett részt, tagja volt az 1960-as évek elején működött Savaria Fotóklubnak. Oláh Károly az 1990-es évektől megismerkedett a mozgófilm készítéssel. Számos munkája közül megemlíthetjük a Napfogyatkozás, Szombathely zöldjei, az Évszakok című filmjeit. Erdélyi tárgyú tematikus festményeinek kiállítását a közelmúltban Wass Albert nyomában címmel mutatták be a Hermann Ottó Szakképző Iskolában.A beszélgetés során kiderült, hogy a Reczetár Jánossal közel öt évtizede tartó barátságuk alapja a közös érdeklődési terület: a fotózás. „A fényképezés összehozott bennünket” – emlékezett vissza mosolyogva az előadó. Az akkoriban megalakult Savaria Fotóklubban számos hasonló barátság született. Baráti performace-ként fogható fel a Természet templomai című kiállítás, amelyet Reczetár Jánossal közösen valósítottak meg a kőszegi erdőben, mindössze néhány szárítókötélre feltűzött varázslatos természetfotóval. A technika, a fényképezés fejlődését követve Oláh Károly a fotózás szinte minden ágát kipróbálta. Országos szinten is egyedülállóvá vált a diaporáma, e mára már múltba vesző technika ismeretével, amelynek vezérlőpultját saját kezűleg készítette el. A diaporáma az 1960-as, ’70-es években élte világkorát Nyugat-Európában, ahol külön klubok létesültek. A művet bemutató személy két vetítővel egymásra úsztatja a képeket, így azokból egy harmadik, önálló alkotás keletkezik. A látvány hatását a vetítések alatt megszólaló zene, vers fokozza.
Őriszentpéteren a szomszédjuk fényképész volt, nála látta először, hogyan készül a fénykép. De élt festő is a faluban, akivel szintén kapcsolatba került. Innen származik a festészet iránti szeretete. Kezdetekben fekete-fehér fotókat, majd az 1950-es évektől színeseket, elsősorban táj- és a virágképeket készített. Fényképeivel számos kiállításon vett részt, tagja volt az 1960-as évek elején működött Savaria Fotóklubnak. Oláh Károly az 1990-es évektől megismerkedett a mozgófilm készítéssel. Számos munkája közül megemlíthetjük a Napfogyatkozás, Szombathely zöldjei, az Évszakok című filmjeit. Erdélyi tárgyú tematikus festményeinek kiállítását a közelmúltban Wass Albert nyomában címmel mutatták be a Hermann Ottó Szakképző Iskolában.A beszélgetés során kiderült, hogy a Reczetár Jánossal közel öt évtizede tartó barátságuk alapja a közös érdeklődési terület: a fotózás. „A fényképezés összehozott bennünket” – emlékezett vissza mosolyogva az előadó. Az akkoriban megalakult Savaria Fotóklubban számos hasonló barátság született. Baráti performace-ként fogható fel a Természet templomai című kiállítás, amelyet Reczetár Jánossal közösen valósítottak meg a kőszegi erdőben, mindössze néhány szárítókötélre feltűzött varázslatos természetfotóval. A technika, a fényképezés fejlődését követve Oláh Károly a fotózás szinte minden ágát kipróbálta. Országos szinten is egyedülállóvá vált a diaporáma, e mára már múltba vesző technika ismeretével, amelynek vezérlőpultját saját kezűleg készítette el. A diaporáma az 1960-as, ’70-es években élte világkorát Nyugat-Európában, ahol külön klubok létesültek. A művet bemutató személy két vetítővel egymásra úsztatja a képeket, így azokból egy harmadik, önálló alkotás keletkezik. A látvány hatását a vetítések alatt megszólaló zene, vers fokozza.