Már kora reggel, a szombathelyi vasútállomás aulájában kiderült, hogy az idén jóval többen tartanak velünk, mint egy évvel korábban. Sőt Szentgotthárdon a gépkocsival odautazókkal is gyarapodott a létszám. A megújult Pável Ágoston Múzeumban M. Kozár Mária néprajzkutató kalauzolta az apátistvánfalvi szilvapálinkával felserkentett túrázókat. Pável Judit közreműködésével a témához kapcsolódó fotókat és tárgyi kellékeket bemutató vitrinnél magyar és szlovén nyelven hangzottak el részletek Pável Ágoston őrségi és vendvidéki népi rigászatot bemutató tanulmányából.
Az első pihenőponton, a rábakethelyi templom tövében S. Pável Judit és Mukics Mária Pável-verssel és a költemény szlovén fordításával örvendeztettek meg bennünk. A vértanúhalált halt Brenner János szobrának és a templom melletti temető egyszerűségében is megragadó golgotájának megtekintése után folytattuk utunkat. Jócskán elmúlt dél, mire elfogyaszthattuk a Hársas-tónál a hazulról érkezett szalonnát, kenyeret, hagymát és vörösbort.
Jövőre talán sikerül megalkudnunk egy megbízható fuvarossal, ahogy Pável Ágostonnak is sikerült annak idején: „A Korona-szállóban megalkuszunk egy keszeg fuvarossal, aztán már indulunk is Rábakethelyen át az Őrség felé.” Jövőre ismét nekivágunk!