Ezt nem véletlenül tettük, hiszen IV. Béla alapította a vasvári domonkos kolostort, amelynek udvarán vendégünk, Pap Ildikó Katalin, a Savaria Múzeum régésze munkatársaival 2009-ben és 2010-ben kutatásokat folytatott.
Vendégünk számos ásatási fénykép-felvételt, rajzot és néhány tárgyi leletet is magával hozott. Ezek segítségével vázolta fel a kutatómunka menetét és eredményeit. A feltárás célja az épület középkori alaprajzának tisztázása volt – vagyis arra keresték a választ, hogy milyen is lehetett az az épület, amelyben annak első lakói élték mindennapjaikat. Megtudtuk, hogy a régészek nem csak falmaradványokra leltek a sokszor három méter mélységű kutatóárkokban, hanem 90 ember földi maradványait is feltártak. A sírmellékletekből, vagyis az elhunytak mellé tett tárgyakból kiderült, hogy nem csak szerzetesek temetkeztek a kolostor kerengőjének járószintje alá, hanem világi emberek is. Volt köztük egy férfi, akit fokossal fejbe vertek, de nem ebbe halt bele. Keményfejű ember lehetett, mert súlyos sérülését túlélve jóval később, már koros emberként halt meg. Erről a koponyacsontján lévő hatalmas forradás árulkodott. A régészek megfigyelték a láda alakú koporsók nyomait is, amelyekről a vasszögek és a föld elszíneződése árulkodott. Sírmellékletként érmék, tűk, gyűrűk, párták, gyöngyök, rezgők kerültek elő.Köszönjük Pap Ildikó Katalinnak az izgalmas előadást, melynek hatására el is határoztuk: tavasszal ellátogatunk Vasvárra.