Koszorús Ödön

Aki e kötetet kezébe veszi, az meggyÅ‘zÅ‘dhet arról, mit is jelent a kutatás tárgyához kötÅ‘dÅ‘ szenvedély. Ismernünk kell ezt az érzést. Minden bizonnyal átéltük már azt a pillanatot mikor egy bontásra ítélt ház porlepte zugában, vagy egy kisvárosi ócskapiac ponyváján szemünk elé kerül egy kedvünkre való régiség, melynek látásától hirtelen erÅ‘sebben vert a szívünk, pedig szeretetünk tárgya az elsÅ‘ pillantásra csak egy használatból kikopott, életlen baltának mutatkozott. Csakhogy a kérges tenyerek által simára csiszolt nyélhez tartozó rozsdás vas a köpű alatt csillagzókkal gondosan beütött díszítményt is takart, melyet meg kellett tekintenünk. S ha a pengén mutatkozó alakzat az ismereteinktÅ‘l eltérÅ‘ formát mutatott, meg is kellett azt szereznünk nyomban. A megismerés vágya, a tudás kiterjesztése a tulajdonlás más formáját is jelentheti. Ez, pedig nem más, mint a tárgy méretarányos, hiteles rajzon való megörökítése. A régi mesterek tárgyi világára való rácsodálkozás, a rendszerezÅ‘ elmének alárendelt szorgalom pedig kézbe adja a ceruzát, hogy a „lelet” élettörténetét lejegyezzük, a centit, hogy a legszükségesebb méreteket rögzíthessük. Koszorús Ödön – Temesvári Ferenc úttörÅ‘ leíró módszerét alapul véve – nem kis feladatra, a látókörébe került mintegy másfélszáz kovácsszerszámon fellehetÅ‘ motívumkincs rendszerbe foglalására vállalkozott. KülönbözÅ‘ szempontok által összeállított tipológiáját hiteles rajzaival díszített kötete összegzÅ‘ fejezetében adja közre. Az úttörÅ‘ vállalkozás terminológiai bizonytalanságait, logikai alapon nyugvó magyarázatait a mű leíró részében nyomon követhetjük. Tanulságos megismernünk a szerzÅ‘ gondolatvilágát, a motívumok értelmezésének belsÅ‘ indíttatását. A gyűjteményébÅ‘l alább mutatványként néhány példát kiemeltünk. „A penge két egyenes szárú életfa, vagy gránátalma motívummal díszített” (balta). „Széttárt szárakkal három szál, három-három virágú ágat helyeztek el – melyek – egyértelműen életfa jelentést hordoznak.” (fejsze). „Az életfa mint egy cserépbÅ‘l, csillagvirág gyökérrel nÅ‘ ki és négy ívvel, négy virággal váltakozva kígyózik lefelé.” (tisztítófejsze). „Olyan érzése támad az embernek, mint mikor csillagképeket nézünk. Lehet az életfa, vagy cserépbÅ‘l kinövÅ‘ virág, lehet ez Göncölszekér, vagy Nagymedve, ki minek látja”. (szekerce) A fenti példákkal csupán egy díszítmény, az életfának meghatározott motívumkincs elemeit vettük közelebbrÅ‘l szemügyre Koszorús Ödön interpretálásában. A leírásokból kitűnik, hogy az ábrázolások korántsem egységesek, stíluselemeik nagyon is különbözÅ‘k. A tipizáló szándék a technikai megoldások variációit is figyelembe véve azonban határozottan egy közismert motívummal, az életfával azonosítja a kovácsmunkákon gyakorta feltűnÅ‘ olykor leleményesen megkomponált díszítményeket. A szerzÅ‘ alapos, képszerű leírásaihoz kitűnÅ‘ minÅ‘ségű rajzok tartoznak, melyek nagyban emelik e mű forrásértékét. A nagy gonddal szerkesztett kötet az alapkutatás hiányosságaira is felhívja a figyelmet, melyet célszerű lenne mihamarabb pótolni, a megkezdett motívumvizsgálatot pedig minél nagyobb régióra kiterjeszteni.

1500 Ft.-