A Múzeumbogár klub tagjait Szalai Kata és Tóth Kálmán múzeumpedagógusok várták látványtári barangolásra, amelynek során a Nyugat-Dunántúl, sz?kebben pedig Vas vármegye néhány természeti, régészeti és néprajzi kincsét ismerhették meg a résztvev?k.
A különböz? földtörténeti korok növény- és állatvilágáról az üvegtárlókba zárt kövületek (fosszíliák) révén alkothattunk képet. Megtekintettük a vidék növényvilágának üvegkapszulába zárt magvait, és elid?ztünk a madárpreparátumoknál. Miközben a nagy kócsagról és a természetvédelem szerepér?l hallottunk, a versszeret?kben tán felsejlett Szabó L?rinc Madarak cím? költeménye:
Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsg? hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem ?ket s szégyellem magamat:
könny? szeretni a madarakat!
Igen, könny? szeretni szárnyas barátainkat, de annál nehezebb felismerni ?ket tollruhájukról és hangjukról. Márpedig ez volt a feladat, miközben Kata 13 énekesmadárról osztott meg velünk érdekes információmorzsákat, és a vörösbegy kedves karácsonyi legendáját is felidézte.
A délután második felében Tóth Kálmán a néprajzi és régészeti gy?jteményegységekb?l mutatott be néhány érdekességet. Hallhattunk a céhemlékekr?l, szó esett a népi díszít?m?vészet, az állattartás eszközeir?l éppúgy, mint a régi korok gyermekjátékairól. A vezetés a földszinten folytatódott az osteológiai (koponyacsontokkal foglalkozó) részleg megtekintésével. Végül Kami a római kori régészeti leletek legkülönlegesebb darabjaira hívta fel a figyelmet.
Érdemes többször visszalátogatni a Látványtár folyamatosan változó, mozgó gy?jteményébe.
Sztelly