A Vasi Múzeumbarát Egylet a Szombathelyi Szlovén Önkormányzattal és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesülettel együttm?ködésben 2011 óta szervezi meg a virágvasárnapi Pável-sétát. 2024. március 24. napsütéses, noha csíp?s, szeles id?re virradt. Idén több mint 60 f?vel indultunk Szentgotthárdra, a Pável Ágoston Múzeumba. Ezúttal is szívélyes vendéglátásban részesítette a jelenlév?ket Horváth Tiborné, Ágnes intézményvezet?, Károly Andrea múzeumpedagógus, Gáspárné Mayer Margit tárlatvezet?, akik beszámoltak az intézményben folyó szakmai tevékenységr?l. T?lük Mukicsné Kozár Mária néprajzkutató vette át a szót, hogy – Pável Ágoston tanulmánya nyomán készült – vetítettképes el?adásában ismertesse a lentermesztés és -feldolgozás folyamatait.
El?adónk közölte, nem szándékozik „páveli” részletekbe bocsátkozni. Mi sem tesszük. Dióhéjban az alábbiakról hallhattunk: az ?rségi és szlovén falvakban egyaránt foglalkoztak a len termesztésével és feldolgozásával. S mivel ugyanazokat az eszközöket használták, elnevezésük is szláv eredet? (len-lén, motolla-motovilo, takács-tkalec). A len elvetése kötényb?l vagy vet?ruhából történt. Mikor a len nyáron beért „kiny?tték” a földb?l és a réten felállítva szárították. A lenbugát a maggal fa-vasfogú lendergálóval / fés?vel vagy sulyokkal verték ki. Magjából olaj vagy takarmány, szárából vászon készült. Csomókba kötötték, áztatták, majd megszárították. Tilón törték, gerebenen fésülték, csomókba kötötték, majd fonalat fontak bel?le. A len elvetését?l a felvetéséig egy év telt el! A fonalat motollával rendezték motringokba, hogy aztán mosást, szárítást követ?en a gombolyítóval gombolyagokba tekert fonal a takácshoz kerüljön. Szentgotthárd szlovén lakta területén többnyire férfiak sz?tték a vásznat. A kivetít?n rekonstrukciós fényképfelvételek engedtek betekintést munkafolyamatokba, amelyeket Pável Ágoston munkatársa, Csaba József készített az 1930-as, ’40-es években. A néprajzkutató feljegyzései halála után 30 évvel, 1976-ban láttak napvilágot leánya, Pável Judit szerkesztésében, Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei címmel. A kötetb?l többek között a rokka 21 részének elnevezését is megismerhetjük. A múzeumi kiállításban viszont közelebbr?l megtekinthettük a lenfeldolgozás minden eszközét: a guzsalyt, a rokkát, a takácsgombolyítót, a kerekes- és kézi motollát.
A múzeum bejárását követ?en a Nagyboldogasszony Plébániatemplomba sétáltak át a múzeumbarátok, ahol lélekemel? ünnepi szentmisén vehettek részt. Bodorkós Imre atya üdvözölte a Szombathelyr?l érkezett vendégeket, majd kifejezte afeletti örömét, hogy a templomban a magyar és szlovén hívek közösen dicsérhetik a Jóistent. Ezt követ?en ünnepi körmeneten vehettek részt a hívek, ki-ki egy pálma- vagy egy barkaágat tartva jelenítette meg Jézus jeruzsálemi bevonulásának történetét. A Máté-passió Soós János vezénylésével, a Szent Bernát Kórus gyönyör? szólamaiban hangzott el.
A lelki töltekezés után a Hársas-tó helyett a Pável Ágoston Múzeumba tértek vissza a séta résztvev?i, ahol M. Kozár Mária Pável Ágoston népi halászatról szóló írásából olvasott fel egy részletet. Az 1940-ben, Szalaf? környékén gy?jtött anyagban többek között a hálóval, horoggal, kosárral történ? halászatról, illetve a rákászatról hallottunk. A rákot többnyire „rácsával” fogják, de „úgy is lehet rákot fogni, hogy a part mellett növ? zsámbékos sást kihúzzák, és rajta vagy a gyökérzeten lóg a rák” – írja Pável, aki mindemellett még négy különböz? halétel elkészítésének módját is közölte.
Pável Ágoston és Benk? Irén 1914. április 14-én kötötték össze életüket Szentgotthárdon. Ez alkalomból Szalai András Pável Ágoston Énekek éneke és A fehér csend ma: komor kárpit cím? költeményét szavalta el, majd a jelenlév?k nagy örömére több vidám verset is elmondott.
Sztelly