Fest?állvány, rajta egy sötétbe vesz? tájkép. Megfáradt, ódon képkeretek, festmények megfakult színei vonják magukra a belép? figyelmét. Csendben várják az újjászületést. Már-már elveszik köztük Bihari-Bakodi Szilvia törékeny alakja, aki rendületlenül alkot a m?teremben. A hölgy kezein a munka nyomai látszanak. Találkozásunk elején megemlékezett Marosfalvy Antal (1931-2023) fest?m?vész-restaurátorról, aki a Képtár gy?jteményének teljes gondozását elvégezte, így ?rá „már csak” az eseti javítási munkálatokat hagyta.
A múzeumbogarak érdekl?d? kérdéseire válaszul Szilvia lelkesen mesélt a restaurátori szolgálat szépségeir?l, kihívásairól, a képzés folyamatáról és hivatása etikai oldaláról is. Restaurátori cél – anyagféleségt?l függetlenül – az eredeti állapot helyreállítása. A munka egyik f? szempontja az, hogy a restaurátor által végzett minden javítás visszafordítható (reverzibilis) legyen, és a folyamat során a m?tárgy eredetisége ne sérüljön! A korrekciót végz? szakember pedig szigorúan és szolgaian kövesse az eredeti alkotó szándékát. Ne vegyen el, ne adjon hozzá a képhez!
A klubtagok rengeteget megtudhattak a festmények helyreállításnak módszerér?l. Kiderült, hogy a javítás a festményt óvó lakkréteg felett történik. Rosszabb állapot esetében azonban elkerülhetetlen a kiegészítés, foltozás, „kiglettelés”, retusálás, vagy a megsárgult lakkréteg eltávolítása, amely alól az eredeti élénk színek bukkannak el?. A festmények konzerválása céljából végzett lakkozás nyomai már a középkori táblaképeken fellelhet?k – magyarázta Szilvia. Noha az id?k folyamán a fatáblák helyébe fokozatosan vászon lépett, a lakkozás megmaradt. Ellenben már az sem elhanyagolható, hogy milyen min?ség?, alapozású vászonra készül egy festmény. A környezeti hatások okozta károsodás elkerülése a múzeumi szakmát is komoly kihívás elé állítja. Nem csupán a festményt, de azok keretét is megpróbálja az id?. Egy mívesen faragott ráma akár még a benne foglalt alkotásnál is értékesebb lehet.
A beszélgetés fonala az aranyozás irányába terel?dött. Ennek egyik módja a lepkeszárny vékonyságú aranylemez, az aranyfüst használata. Ez köszön vissza például a templomok bels? díszítésein. Már a felvitele komoly szakértelmet és körültekintést igényel, így ezzel inkább nem próbálkoztunk. A kevésbé tehet?s „amat?röknek” aranyfüst helyett a beszédes nev? Goldfinger festék ajánlott. Hatására a múzeumbogaraknak még a kisujja is arannyá változott. A kézm?ves foglalkozás során ugyanis miniat?r fakeretet vontak be a pasztával. A keretben Várnai Valériának a 11-es huszár úti laktanyáról készült festménye látható. Vajon mi lesz a kaszárnya sorsa? – tettem fel kérdést a m?teremb?l távozóban. Apropó, épületek! Az 1985-ben épült Szombathelyi Képtár az els? vidéki klimatizált galéria volt Magyarországon. Ennek köszönhet?, hogy 2007-ben egy Munkácsy-kiállítást is befogadhatott. Jelenleg a Dráma a kertben - Geszler Mária Garzuly kiállítása tekinthet? meg, amit mi sem hagyhattunk ki. Ami pedig a jöv?t illeti: 2024-ben a képtár többek között a VIII. Nemzetközi Textilm?vészeti Triennálénak ad majd otthont. Már várjuk!
Sztelly