Dankovics Róbert lendületes, sok humorral f?szerezett el?adása a népvándorlások és a klímaváltozások kapcsolatáról szólt. Az alapfogalmak tisztázását követ?en élénk eszmecsere bontakozott ki az éghajlatot befolyásoló tényez?kr?l, a földtörténeti korok során bekövetkezett nagy klímaváltozásokról – nem utolsósorban az ember természetre gyakorolt hatásának mértékér?l, felel?sségér?l is. Jelenleg a földi élet és a klíma állandóságának fenntartói az erd?k. Óriási mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Föld éghajlata kiegyenlített és számunkra élhet? maradjon. Ha az erd?k elt?nnek, mi is el fogunk t?nni – szögezte le a biológus.
Természetesen Kvéró régész történetei is tovább folytatódtak. A második részben Nagy Károly személyes képességei, a szászok és az avarok („hunok”) ellen folytatott hadjáratai kerültek fókuszba.
Ezek után divattörténeti foglalkozás következett. Bea néni testközelbe hozta a rómaiak, gepidák, longobárdok, szarmaták, avarok, frankok és bizánciak öltözetét. A képekkel, videókkal gazdagon illusztrált, játékkal f?szerezett bemutató során lehet?ség nyílt néhány hiteles, kés? római kori ruharekonstrukció felöltésére, s?t számos ékszermásolatot is kézbe vehettek a gyerekek.
Nagy érdekl?dés övezte dr. Papp Ildikó Katalin régész el?adását is, aki a szelestei longobárd temet? leleteir?l beszélt. Az el?adásból kiderült, hogy 86. számú f?út mentén fekv? terület feltárási munkálatai 2012-ben kezd?dtek. A temet? korát az els? kétsoros csontfés?, kengyelfibula és torzított koponya felbukkanásáig nem lehetett pontosan meghatározni. A temet? déli részén a kés? római kori lakosság, központi részén a longobárdok sírjai helyezkedtek el. Utóbbiak temetkezésére jellemz?, hogy halottaikat mélyre temették, a sírok 78%-ára mégis kifosztva, megbolygatva bukkantak a régészek. A következetesen a fejnél megásott rablógödör arra utal, hogy a Kárpát-medencéb?l 568 táján kivonuló longobárdok nem kívánták hátra hagyni és az avarok kezére juttatni a szeretteik mellé helyezett értékeket, fegyvereket. Annál érdekesebb leletnek számít az üvegberakásos mellboglár, a dinnyemag alakú gyöngyszem vagy az üvegpohár.
A nap végén a t?zzománc technika rejtelmeibe avatta be a táborozókat Veres Éva ötvösm?vész és Ed?cs Judit restaurátor. Ennek els? lépése a minták megtervezése, majd a rézdomborítás volt. A poncoló nyomán keletkezett bemélyedés a - vizeshomokhoz hasonló állagú - finom porrá ?rölt üvegszemcsék helyét fixálta a rézlapon, de óvatos ecsetvonásokkal kellett arra felvinni. A gyerekek többsége ragaszkodott a tábor során megismert mintakincshez, míg néhányan szabadjára engedték képzeletüket. Miután az üvegpor a felületre száradt, a kiégetés következett. A rézlap lassan vörösre, majd füstfeketére változott. Öröm volt nézni a koromréteg eltávolítása után a fényben csillogó, apró alkotásokat.
Sztelly