Megvallom, hogy eleinte a „ment?múzeum” szó hallatára lelki szemeim el?tt a ’90-es években népszer? Vészhelyzet-sorozat képsorai jelentek meg. Ám – mint kiderült – a gy?jtemény nem a véres részletek bemutatására specializálódott. A tárlókban sokkal inkább híres ment?sök relikviáival és a gyógyítás, életmentés eszközeivel, dokumentumaival, képeivel találkozhattunk. Kalauzunk Kenyeri Ferenc, a múzeum vezet?je volt, aki elöljáróban röviden mesélt az 1948-ban alakult OMSZ el?zményeir?l, a sürg?sségi orvostan fejl?désér?l, az eleinte repül?géppel, majd helikopterrel végzett légiment?szolgálat bevetéseir?l. Megismerkedtünk olyan fogalmakkal is, mint a „szállítási trauma”, és a régi mentési eszközök használatára vonatkozóan sok hasznos gyakorlati tudnivalóval gazdagodtunk. Mindemellett vezet?nk a ment?sök életéb?l vett számos elképeszt?, olykor humoros „helyzetet” is megosztott velünk. Régen volt olyan ment?s-babona – mesélte –, hogy az az eszköz, amelyik már sikeres újraélesztésben vett részt, szerencsét hoz.
„A jelen fejlettsége a múltban gyökeredzik, s a jöv?t csak akkor érdemeljük ki, ha múltunkat megbecsülni, tanulságait hasznosítani tudjuk”
– olvasható a mentés történetér?l szóló táblán az örökérvény? megállapítás. Egy, a témában járatosabb szerz? tollára vár arról írni, hogy milyen mérték? technikai fejl?dés történt a ment?sök életében.
A teremben relikviák széles tárháza sorakozott: egyenruhák, jelvények, kézi- és guruló hordágyak, ambu-baba, és különféle ment?sládák, nyakrögzít?k, sínek, vérnyomásmér?k. Nem csupán mentális, de komoly fizikai er?nléttel kell rendelkeznie annak, aki a ment?s hivatást választja. A betegek szállítása, emelése mellett a kb. 17 kg-ot nyomó teljesen felszerelt hátizsákkal is képesnek kell lennie minél el?bb a betegekhez jutni, akár a legfels? emeletre is – tudtuk meg. A ’60-as években megjelen? defibrillátorok súlya is elérte a 20 kg-ot, mígnem megjelent kisebb, hordozhatóbb változatuk. A mai fiatalok számára szerencsére már ismeretlen az úgynevezett Heine-Medin-kór (járványos gyermekbénulás), ami egyes esetekben a tüd?t támadta, úgynevezett „vastüd?be” kényszerítve a betegeket.
A múzeum emléket állít neves Vas vármegyei ment?tiszteknek, orvosoknak is. A múzeum névadója, dr. Fúsz Ern? országos vezet? ment?tiszt tárlójában a magyar mentésügyért végzett tevékenységének elismeréseként számos érmet, oklevelet találunk. A Szombathelyen született Fúsz Ern?, aneszteziológus asszisztensként és ment?tisztként dolgozott, komoly m?szerész szakértelemmel is rendelkezett, ami szintén elengedhetetlen volt a mindennapok során. ? kezdeményezte a a szombathelyi ment?múzeum létrehozását is, aminek megnyitását már nem érhette meg, ám fáradozásért az utókor róla nevezte el a gy?jteményt.
Mellette egy legendás ment?orvosról, dr. Nagy Gáborról szól egy tárló. A közszájon forgó legenda szerint már közeled? lépteinek kopogásától is jobban lettek a páciensek.
A terem közepén látható vitrinek a magyar mentésügy 100 évéb?l vett fotó-, dokumentum- és kiadványgy?jteményt ?riznek. A Budapesti Önkéntes Ment?egyesületet, amely 1887. május 10-én kezdte meg m?ködését, dr. Kresz Géza (1846–1901) tisztif?orvos alapította. Európában els?ként Budapesten már 1902-ben m?ködött gépkocsi a mentés megsegítésére: egy 3,5 lóer?s elektromos járm?. Ennek makettje el?tt kicsit hosszabban elid?ztünk. Sétánk során Kenyeri Ferenc a ment?sök hitvallásából is átadott egy darabkát a jelenlév?k számára: a ment?ben nem számít a pártállás, vallási hovatartozás vagy a származás, csak az EMBER, aki segítségre szorul. Kevesen tudják, hogy Szombathelyen látták el a Kádár-rendszer vezet? kulturális ideológusát, Aczél elvtársat – Réz György álnéven.
Id?közben ornitológus öregbogarunkat is elszólította a kötelesség. Norbi üzenetet kapott, hogy madarat kell mentenie. Lám, van egy „ment?s” köztünk is!
Sztelly