A vendégeket Tanai Ibolya, a Savaria Múzeum kommunikációs munkatársa, a beszélgetés vezet?je köszöntötte, aki emlékeztetett: az idei évben, augusztus 20-án ünnepli megnyitásának 50. évfordulóját a Vasi Skanzen, amely alkalomra külön rendezvénnyel készül a múzeumi közösség. Felolvasta Bárdosi János leánya, Bárdosi Ibolya jelmeztervez? személyes hangvétel? levelét, majd átadta a szót dr. Illés Péternek (etnológus f?muzeológus, Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály), aki felidézte Bárdosi János tevékeny életútját és munkásságát.
Beszélt a néprajzos muzeológus pályájának indulásáról. Megemlékezett a mintául szolgáló el?dökr?l: Kárpáti Kelemenr?l, Pável Ágostonról és Dömötör Sándorról. Sokat megtudhattunk az 1958-ban induló 25 év munkájáról, aminek során Bárdosi szinte magát fel?rölve megteremtette a modern szaktudományos néprajzi muzeológiát Szombathelyen, a gy?jteménygyarapítás és feldolgozás, valamint a népi építészeti kutatások terén. Kitekintést nyújtott a korszakban zajló társadalmi gy?jt?munkáról, a Kádár-kori néprajzi muzeológiáról. Arról az útról is szólt, amely a Vasi Múzeumfalu létrehozásáig vezetett. Az el?adó kiemelte: az 1973. augusztus 20-án megnyílt múzeumfalu nem csupán regionális, de nemzetközi szinten is kiemelked? jelent?ség? volt, még úgy is, hogy sajnos csak a programterv els? üteme valósult meg életében. Bárdosi egészen haláláig aktívan dolgozott. Egyik utolsó munkája a vönöcki lakóház lebontása volt, felépítése azonban már az utódjaira várt.
Bárdosi Jánossal közös munka öt évér?l (1979–1983) M. Kozár Mária néprajzkutató tartott perg? el?adást. Felidézte az 1980-ban Fels?szölnökön végzett kutatómunkát, amelyhez Bárdosi által készített fényképfelvételeket mellékelt. M. Kozár Mária hozzátette: Bárdosi számíthatott rá, amikor a szlovén nyelvi akadályok, illetve a helyiek tartózkodásának leküzdésére volt szükség. Többet megtudhattunk a skanzen házainak utaztatásáról, a bontási és építési munkálatokról is.
A rendezvény második felében az el?adókkal Tanai Ibolya izgalmas beszélgetést folytatott, amit a közönség soraiból többen: dr. Gráfik Imre, dr. Gyurácz Ferenc, Tóth Mihály és Zsoldosné Csidei Valéria visszaemlékezésekkel gazdagítottak.
A beszélgetés során arról hallhattunk, hogy miképp zajlottak egy néprajzos muzeológus mindennapjai akkoriban, kiknek az összefogása kellett ahhoz, hogy a Vasi Múzeumfalu megvalósuljon, milyen környezeti és m?szaki-technológiai feltételei voltak mindennek, illetve, hogy milyen jöv?t szántak az ódon hangulatú kis faluszigetnek a város közepén.
– „Egy muzeológusnak meg egy néprajzosnak nem 8 óra a munkaideje… és az ember agyában nincs kapu, hogy bezárja, hanem otthon is azon gondolkodik, hogy egy-egy feladatot hogyan oldjon meg. Ez egy életmód.” – mondta el M. Kozár Mária.
– „Egy régi néprajzos sokkal több id?t töltött terepen, mint egy mai?” – fordult a kérdéssel dr. Illés Péterhez Tanai Ibolya.
– „Itt látni kell, hogy Bárdosi János 1965. évi munkajelentésében az szerepel, hogy 52 napot volt terepen. Ez kéthónapnyi távollét a múzeumtól. Ezzel pedig nem volt egyedül. Együtt volt azzal a nemzedékkel, akik falukutatást végeztek. … Nem látták el?re, hogy mekkora munkát vállalnak. Bárdosi János hagyatékából – leányának köszönhet?en – kaptunk egy nagyon kiemelked? iratanyag együttest. 1400 oldalnyi kézirat van benne, több mint 350 fotó, képeslapok, levelek, 159 tudományos cetli. Mindez csak kiegészítése annak a hallatlan mennyiség? anyagnak, ami már a néprajzi irattárban van itt Szombathelyen.” – emelte ki dr. Illés Péter, megköszönve a múzeumnak tett nagylelk? felajánlást.
Bárdosi János örökségének ?rzése és a Vasi Múzeumfalu tovább építése és fenntartása a jelen és a jöv? néprajzos-muzeológus nemzedékek feladata. Ortutay Gyula akadémikus 1973-ban elhangzott megnyitóbeszédének gondolatai máig hatók: „…?rizze a város a múltnak ezt a kis darabját, és valósítsa meg a fejlesztési tervnek mind a két szakaszát.”
A beszélgetés dr. Bándi Gábor múzeumigazgató búcsúztatójából vett idézettel zárult: „Ami meg kell, hogy maradjon bennünk, az a vele töltött napok számtalan apró gesztusa, tisztessége a tudományban, irtózása és megvetése mindennel szemben, amit hamisnak vagy félmegoldásnak ítélt. Nehéz kimondani, de félek, hogy sokan a kortársak és a követ?k között igazán csak a búcsú után fognak mérleget készíteni egy csendes, és egyszerre kemény, céltudatos élet eredményér?l. … Fogadjunk legalább önmagunkban tisztességes munkát, figyelmet, és még több emberséget, hogy méltók lehessünk a rokon, a barát, a kolléga emlékének meg?rzésére, s majd egyszer a tisztes megemlékezésére is.”
Szíves figyelmébe ajánljuk dr. Illés Péter tanulmányát:
Akinek szívügye volt a Vasi Múzeumfalu. Idén lenne 90 éves Bárdosi János