Tóth Kálmán, a VME titkára köszöntötte a Vas vármegyei TIT Egyesület el?adótermében a Visszatérés cím? beszélgetés hírére összegy?lt szép számú közönséget és a kerekasztal résztvev?it: Dezs? Vilmos területfejleszt? vadászt (Szentpéterfa), Dr. Horváth Sándor néprajzkutatót (ELTE SEK Szlavisztika Tanszék), Dr. Pál Ferenc f?levéltárost (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára) és mag. Szabó Jen? Eugén szerzetes atyát (Pornóapáti). Ezt követ?en a szentpéterfai tamburásokhoz fordult, akiknek hangszerrel kísért horvát nyelv? énekei foglalták keretbe a délutánt.
A Vasi Múzeumbarát Egylet 2023. évi els? pódiumbeszélgetése a tavaly zárult „Összen?, ami összetartozik” - Trianon emlékezete Vas vármegyében cím? projekt egyfajta kiegészítése, folytatása. Noha a rendezvénysorozat keretében szó esett a h?séges falvak hazafias tettér?l, kerekasztal-beszélgetésre akkor nem volt lehet?ség. Erre a mostani centenárium kiváló alkalmat ad – mondta el Tóth Kálmán, majd a beszélgetést vezet? Csiki Istvánnak, a Savaria Múzeum történészének adta át szót.
Csiki István, miután a hallgatóság elé vázolta a történelmi hátteret és idézte a h?ség falvaira vonatkozó 2014. évi CIII. törvény paragrafusait, beszélget?partnereit a témához való köt?désükr?l kérdezte.
Dezs? Vilmos, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. szentpéterfai munkatársa elmondta, hogy a 1921. év eseményeit, a megszállást, majd a visszacsatolást id?s munkatársa, nagyapja és édesapja elbeszéléséb?l ismeri. Beszélt a határ által kettészelt erdészeti telepen a napi konfliktust felvállaló erdészekr?l, és természetesen felmen?i, így nagyapja rendíthetetlen hazaszeretetér?l is. Történeteit még jobban átérezheti a közönség, ha a telepre látogat, ahol e héten vasárnap egy emlékoszlop felszentelésére kerül sor.
Mag. Szabó Jen? Eugén atya, Pornóapátiból származó szerzetes 1981-ben kényszerült elhagyni Magyarországot, ahol lehetetlenné vált számára, hogy a szerzetesi hivatását gyakorolja. Németországban, Ausztriában és Indiában is járt, de otthonra igazán Ausztriában talált. Vallja: „Apaföldje” Magyarország, apai ágon magyar. Anyaföldje Ausztria, anyanyelve: német. Másfél éve már, hogy közelebb, Burgenlandban, Lovászadon (ma: Luising) él. Ott az Ausztriához való csatlakozást ünneplik. ? mégis szeretné, ha létrejöhetne egy közös megemlékezés, mert véleménye szerint a Pinka nem határ, hanem összeköt? folyó. Kiemelte: fontosnak tartaná, hogy több szó essék a Magyarországhoz h? németek 1946-os el?zetésér?l is.
Dr. Pál Ferenc f?levéltáros elmondta, hogy a Túlélni a tragédiát cím? kiállítás kapcsán Trianon el?zményeivel foglalkozva annak okait kutatta, hogy milyen gyakorlati indokok vezették a h?séges falvak eltér? nemzetiségeit a Magyarország melletti döntés során. „Nyilván volt az emberekben egy er?s hazaszeretet is,[…] de a többségnél az volt els?dleges szempont, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolataik fennmaradjanak. Úgy érzem, itt maradásuk kulcsa Szombathely volt. Péterfán viszont volt egy er?s ellenét. 1922 márciusában az osztrák csend?rök megszállták Péterfát, ahol komoly atrocitások történtek.”
Dr. Horváth Sándor néprajzkutató Nardán él. Nagyszüleinek 1921–1923 között átélt sorstörténete kapcsán ezer szállal köt?dik a témához. Nyugat-Magyarország – ezen belül szül?faluja – kapcsán arról beszélt, hogy magyar érzelm? nótárius híján, a trianoni határhúzást követ?en a házassági- és születési anyakönyvi kivonatok csak a rendezést követ?en, 1924-ben készültek el. Így el?fordult például, hogy az apa az okmány szerint „nevére vette” 1920-1924 között világra jött tulajdon gyermekét.
Az kerekasztalnál helyet foglalók egyéni néz?pontjának, köt?déseinek, világlátásának találkozása folytán egy felettébb lebilincsel? beszélgetésnek lehetett aktív részese a közönség is. Hallhattak arról, hogy milyen érdekes helyzeteket idézett el? a „térkép felett" meghúzott határvonal Olmód zsákfalu és Fels?csatár esetében. Olmódon a határ a szó szoros értelmében körbevette a falut, s csak egy oldalon hagyott némi kiutat, itt azonban dombok zárják el a közlekedést. Míg Fels?csatáron egy cigány putrit szelt át a határvonal, kiváló lehet?séget adva a csempészethez. Pezsdít? beszélgetés folyt a Rongyos Gárdáról, a „kérészélet?” Lajtabánság kikiáltásáról, a Communitas Fidelissima címet els?ként elnyer? Szentpéterfa közösségének múltjáról és jelenér?l, valamint hétköznapi személyekr?l: tanítókról, papokról, ügyvédekr?l, akiknek dönt? szerepük volt az Antant Határmegállapító Bizottságának meggy?zésében. Élénk vita bontakozott ki Pataki Ferenc pornóapáti plébános meggyilkolásának körülményeir?l, izgalmas adalékok hangzottak el a korszakot jellemz? kampányokról, Mikes János püspökr?l és egyházmegyéjér?l, amelynek nagyjából egyharmada más impérium alá került.
A beszélgetés által keltett érzelmeket a szentpéterfai Koprive Tamburazenekar tagjai egy vidám dallal oldották. A nagyszabású rendezvényt – a múzeumbarátok mellett – a h?séges falvak lakosai, fiatalok és id?sek egyaránt megtisztelték jelenlétükkel. Megható pillanat volt, amikor az el?adás végén dr. Horváth Sándor vezényletével a közönség együtt énekelte a Bús magyarok imádságát.
Sztelly