Múzeumbogaraink számos érdekes foglalkozáson vettek már részt a Smidt Múzeumban. Ez alkalommal szabadabban be lehetett járni a kiállítótereket olyan tárgyak után kutatva, amelyek a zenéhez köthetÅ‘k. Miután mindenki elhelyezte az általa talált relikvia nevét a violinkulcs-idÅ‘csigán, megállapították, hogy több tucatnyi „zenés tárgy” látható a kiállításban. Ez nem véletlen, hiszen a múzeumalapítót egy idÅ‘ben komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy hivatásos zenész lesz. Tagja volt a Werner Alajos által 1933-ban alapított Schola Cantorum Sabariensis kórusának. ErrÅ‘l egy korabeli fényképfelvétel és a piros-fehér színű kórusruhája is tanúskodik. Egy míves, madárdíszes zenedoboz jelzi, hogy habár Smidt Lajos a zeneakadémiai tanulmányait félbehagyva úgy döntött, hogy inkább orvos lesz, zeneszeretetét mindvégig megÅ‘rizte.
A délután további részében Schmidtné Vinczi Réka interaktív tematikus tárlatvezetésén vehettek rész a jelenlévÅ‘k. Nem kellett sokat haladni, máris egy kagylókövület került a figyelem középpontjába. Hangzó tárgy, amely ha nem is a tenger morajlását, de a bennünk és körülöttünk kavargó hangokat adja vissza, amikor a fülünkhöz érintjük. Alakjánál fogva rezonátorként és erÅ‘sítÅ‘ként működik a meszes váz.
A Smidt Múzeum római kori tárgyai között egy madár alakú kerámiasíp rejtÅ‘zik: a „körtemuzsika”, pontosabban az okarina Å‘se. Réka a hallgatóság elé idézte Móra Ferenc KincskeresÅ‘ kisködmönének vonatkozó részletét. Való igaz, a zene kellemetlen is tud lenni, ha a hozzá nem értés a hallgatóság reakcióit figyelmen kívül hagyó buzgalommal párosul.
A késÅ‘ középkor világát a ritka könyvek gyűjteményében látható négyvonalas rendszerű kottás könyvek idézték elénk. A hadtörténeti gyűjteményrészben folytatódott a séta, ahol a csatára buzdító szólamok: a nyergelÅ‘, riadó, rohamra vagy istentiszteletre hívó kürtjelek jellegzetes dallamát ismerhették meg a jelenlévÅ‘k a hangzópontnál. Az elsÅ‘ világháborús relikviákról, a magyar királyi 12-es honvéd gyalogezred megbecstelenített hadikürtjének történetérÅ‘l Tóth Tamás emlékezett meg.
Az emeleti barokk teremben elefántcsont berakásos intarziaképen látható hangszerekkel (lant, líra, viola da gamba) ismerkedtek a részvevÅ‘k, majd szemügyre vehették és hangfelvételrÅ‘l meg is hallgathatták, miként szól egy közel 410 éves klavikord. A Habsburgok életében kiemelt szerepe volt a zenének. A felvilágosodás korának híres uralkodónÅ‘je, a terem egyik impozáns festményén látható Mária Terézia komoly érdeklÅ‘dést mutatott a zene iránt, több hangszeren is játszott. De zongorázott neki a gyermek Mozart és Esterházy Miklóssal is kiváló kapcsolatot ápolt. „Ha jó operaelÅ‘adást akarok hallgatni, Eszterházára megyek” – jegyezte meg. Zeneszeretetét fia is örökölte. Ellentétben I. Ferenc Józseffel, aki „a legbotfülűbb Habsburg” hírében állt.
A feketében és aranyban pompázó empire teremben nem egy zenére utaló nyomot lehet felfedezni a bútorokon, fali gyertyatartókon. Egy asztali óra díszítményén Mozart Varázsfuvolájából ismert Papageno alakjára bukkanhatunk. A biedermeier terem gyermekjátékai között is láthatunk miniatűr zongorát, lantot. A múzeum egyik legjelentÅ‘sebb régi hangszere az a harmónium, amelyen Liszt Ferenc játszott Pozsonyban, egy házikoncerten. Ennek apropóján felcsendült egy részlet Liszt La Campanella című művébÅ‘l. Végül egy oszlopos állóóra dallamaival búcsúztak a múzeumtól a foglalkozás résztvevÅ‘i.
Köszönjük a szervezést a Smidt Múzeumért Alapítványnak!
Sztelly