„A társadalom elesettjei, fÅ‘leg az árvák, félárvák iránti részvét sohasem volt ismeretlen a jó érzésű emberek körében. Ezt bizonyítja a világirodalom számtalan alkotása… A magyar irodalom és filmművészet sem szegény e témakörben. Eötvös József 1833-ban írt Megfagyott gyermek című költeménye évtizedeken át könnyeztette meg az érzékeny lelkűeket. Hasonló érzelmeket váltott ki Gyulai Pál az Éji látogatás című verse is. Arany Árva fiú címmel írt balladát. Móricz beszédes nevű hÅ‘se, Árvácska Ranódy László filmrendezÅ‘t is megihlette. A 2. világháború árváinak sorsáról 1946-ban forgatott klasszikus filmet Radványi Géza Valahol Európában címmel.” E sorokkal kezdi Gerlits Sándor (1861–1933), a Vas megyei gyermekvédelem meghatározó személyisége munkásságának bemutatását a Vasi Szemle hasábjain megjelent cikksorozatában Gál József.
Az örökségpedagógia foglalkozás résztvevÅ‘i az idézett publikációban közölt dokumentumok, és korabeli újságcikkek elemzése révén gyűjtöttek információkat a Vas vármegyei gyermekvédelmi intézmények és szervezetek 1. világháború utáni helyzetérÅ‘l, nehézségeirÅ‘l.
A Vas vármegyei árvaház – amelynek 4 és fél évtizeden át Gerits Sándor volt az igazgatója – belsÅ‘ életérÅ‘l Kovács JenÅ‘, az intézmény egykori lakója visszaemlékezései alapján, a fiatalkorú bűnelkövetÅ‘krÅ‘l, indítékaikról pedig az 1920-as évek helyi sajtójából elÅ‘zetesen összegyűjtött bÅ‘séges híranyag segítségével alkothattak érzékletes képet a múzeumbogár klub tagjai.
A foglalkozást Tóth Kálmán múzeumpedagógus vezette.
Az örökségpedagógiai foglalkozás a Vasi Múzeumbarát Egylet ÖsszenÅ‘, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című, TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420 azonosítószámú projektje keretében valósult meg.
TK