A Vasi Múzeumbarát Egylet a Szombathelyi Szlovén Önkormányzattal és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesülettel társszervezésben 2011 óta minden év virágvasárnapján emléktúrát szervez Pável Ágoston 1936. évi őrségi útjának emlékére. Pável Ágoston (1886–1946) Vashidegkúton (ma: Cankova, Szlovénia) született, Szentgotthárdon és Szombathelyen járt középiskolába, majd Budapesten szerzett magyar-latin szakos diplomát. 1920-tól 1946-ban bekövetkezett haláláig Szombathelyen volt középiskolai tanár, nyelvész, néprajzkutató, műfordító és költő. Közvetítő szerepet vállalt a szlovén és a magyar kultúra között.
Pável Ágoston útja 1936-ban nagycsütörtöktől nagyszombatig tartott. Mi a virágvasárnapot választottunk emléktúráink napjául. Utunk első állomása mindig Szentgotthárd. A Pável Ágostonról elnevezett Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeumban a Szentgotthárd környéki szlovének életmódját bemutató állandó kiállítás tárgyai közül minden alkalommal kiválasztunk egy-két tárgyat, amely Pável Ágoston kutatásaihoz is kötődik. A jelenlegi kiállítás 10 éve nyílt meg. Rendezője, M. Kozár Mária néprajzkutató vetítettképes előadásban emlékezett meg az évfordulóról.
A múzeumból a Nagyboldogasszony-templomba vezetett az utunk a virágvasárnapi passiós szentmisére. 20 évig tartó, külső és belső felújítás után régi pompájában láthattuk a barokk templomot, amelyet 1779. március 16-án szentelt fel az első szombathelyi püspök, Szily János. Leghíresebb freskója Stefán Dorfmeister alkotása, amely az 1664. évi szentgotthárdi csatát ábrázolja. Ebben a templomban vette feleségül Pável Ágoston a szentgotthárdi főszolgabíró lányát, Benkő Irént 1914. április 14-én.
A Szentgotthárdi járás településeit a trianoni békeszerződés Ausztria, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Magyarország között osztotta fel. A Muraszombati járásból három község (Gödörháza, Magyarszombatfa és Velemér) maradt Magyarországon. Ezért a járás neve 1921 és 1941 között Szentgotthárd-Muraszombati járás volt. A 2. világháború után ismét Szentgotthárdi járás lett 1969-ig, amikor a körmendihez csatolták. 2013-tól lett ismét önálló járás.
Április 10-én a szentmise után Szlovéniába – az egykor a Szentgotthárdi járáshoz tartozott – Kapornakra (ma: Krplivnik) utaztunk. Kapornak, a részét képező Domafölddel és Őrihodossal (ma: Hodoš) Szlovénia legkisebb járását alkotja alig 400 lakosával. A nemzetiségileg vegyesen lakott területen harmóniában élnek együtt a szlovének és a magyarok.
A Kapornaki Tájház a 20. században épült ún. Skerlák-házban került kialakításra 1997-ben. A lakóház konyhájában a mászókéményes tüzelőberendezés mellett konyhai edények és felszerelések láthatók. A folyosón tablókon dokumentumok, a fal mellett és a falon használati tárgyak jelzik az itt lakók életkörülményeit. A bal oldali szobában az Ódon tárgyak között című, három nyelvű (magyar, szlovén és német) tájékoztatóból megtudjuk, hogy a tárgyakat a három őrségi tájegységhez tartozó településen gyűjtötték: Hodoson, Kapornakon és Domonkosfán (ma: Domanjševci). A tájházban a tárgyfeliratok szlovén és magyar nyelvűek. A jobb oldali szobában egy őrségi család hagyatékába tekinthetünk be, amely a Könye nemzetség dokumentumait és gazdag fényképgyűjteményét tárja elénk. A tájházban a helyi önkormányzat munkatársa, Erika Jošar magyar nyelven tájékoztatott minket.
A ház melletti fedett asztalok és padok lehetőséget nyújtottak arra, hogy szokásos irodalmi piknikünket megtartsuk. A pikniken M. Kozár Mária olvasott fel Pável Ágoston írásából, amely a tájházban megismert Könye nemzetséghez kapcsolódik. A Vasi Szemle 1936. évi 3. számában egy 1827-ben kelt dokumentumot közöl, amely arról tanúskodik, hogy a hodosi hegyvám bevezetésére a Könye család és egy Román nevű szőlősgazda nézeteltérése miatt került sor.
A Könye nemzetség leszármazottja volt Könye Ferdinánd (1850-1912) nyelvész, szótárszerkesztő, tanár és újságíró. A Könnye Nándor néven publikált, őrségi nyelvjárásban lejegyzett Pücsök Miska népmeséjét fel is olvastuk az irodalmi pikniken.
A szomszédos Hodoson volt evangélikus lelkész 1835 és 1873 között a szlovén nemzetiségű Kardos János (1801–1873). Írással és műfordítással is foglalkozott. Murántúli szlovén (vend) nyelvjárásban jelentek meg egyházi témájú könyvei, fordításai. Fordításait a magyar szépirodalomból (Arany, Vörösmarty, Kisfaludy Károly, Gyulai Pál) tankönyvekben és folyóiratokban közölték. Legjelentősebb munkája Arany János Toldi című elbeszélő költeménye első részének a fordítása. Sírja a hodosi evangélikus templomtól nem messze fekvő temetőben található. A templom 1836 és 1842 között épült. Elődje 1826-ban leégett.
A Kapornakon és Hodoson 2018-ban felújított két őrtoronyba felkapaszkodva magasról is meg lehet csodálni a vidéket. A kapornaki különlegessége, hogy ez az egyetlen téglából épült őrtorony Szlovénia ezen részén. A hodosi őrtorony fémszerkezetes és körülbelül 15 méter magas.
Szlovéniában a 2002. évi népszámláláskor 6243 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 7713 fő pedig a magyart jelölte meg anyanyelvként. Öt muravidéki nemzetiségileg vegyesen lakott járásban – Hodoš, Moravske Toplice, Šalovci, Lendava, Dobronak – lakik a szlovéniai magyarság 83,5 %-a (5212 fő). A vegyesen lakott települések a szlovén-magyar határ mentén helyezkednek el. A szlovéniai magyar nemzeti közösség csúcsszervezete a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Székhelye Lendva/Lendava. Céljai és feladatai közé tartoznak a muravidéki magyar közösség, annak anyanyelvének és nemzeti tudatának megőrzése, az alkotmány és a jogszabályok által biztosított külön jogok gyakorlása, valamint nemzeti érdekeinek érvényesítése.
A tanulmányút a Vasi Múzeumbarát Egylet Összenő, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című, TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420 azonosítószámú projektje keretében valósult meg.
M. Kozár Mária